Nem tudom, mennyire vártátok, de itt van az új rész, amit végre letudtam írni. Sokáig kellett várni rá, de remélem megérte és tetszeni fog nektek a tartalma.
Csináltam Facebookon egy csoportot a blognak, hogy ha valaki esetleg nem tud ide feliratkozni, akkor oda tud csatlakozni, ugyanis az a csoport arra szolgál, hogy megosztjam ott veletek a szükséges információkat a bloggal kapcsolatban és az új részeket is.
Nagyon örülnék néhány kommentnek, hogy megtudjam, hogy tetszett-e nektek a rész és természetesen szintúgy jól esne, ha még többen feliratkoznátok abban az esetben, ha tetszik a történet.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------------------------
*Stella szemszöge*
Ez volt a második 1D és 5SOS koncertem napja. Izgatottan ébredtem fel. Még délelőtt túl kellett élnem a sulit és főként Lanáékat. Aztán elérkezett a délután, majd az este hat óra, a koncert ideje. Apa megint elvitt autóval az arénához. Elbúcsúztunk, aztán bementem. "Nagy meglepetésemre" Calum mikrofonja előtt lévő helyre szólt a jegyem.
A koncert szokásosan telt. Egy csomót nevettünk és énekeltünk Niallékkel, majd következtek a 5SOS srácok.
A bejátszás után megint "bevillantak". Calum igen vidámnak tűnt. Hát, perszehogy, hiszen mostmár nem zavarok be, így boldogok lehetnek Maddievel.
Nagyon jól néztek ki, de Calum külseje különösen megfogott. Rossz fiús, de mégis szolid. Fehér póló, kék ing, fekete csőnadrág, ami kihangsúlyozza tökéletes lábait. Haja fel volt zselézve, ami nagyon jól állt neki.
Nagyon jól néztek ki, de Calum külseje különösen megfogott. Rossz fiús, de mégis szolid. Fehér póló, kék ing, fekete csőnadrág, ami kihangsúlyozza tökéletes lábait. Haja fel volt zselézve, ami nagyon jól állt neki.
A Lost Boy-jal kezdtek. Luke kezdte a dalt. Mosolyogva figyeltem. Könnyesek lettek a szemeim, ugyanis eszembe jutott az a bizonyos csók. Calumra vittem a tekintetem. Ő lenézett rám, majd elmosolyodott, amikor feltűnt neki, hogy én is épp őt nézem.
Az ő szólója következett: 'I remember the last time I heard your voice'. Hmm... Legutoljára akkor hallotta a hangom, amikor összefutottunk vele és Maddievel, és nagy nehezen kinyögtem, hogy 'elnézést' elsietve onnan nehogy elsírjam magam előttük.
- You were perfection. - tértem vissza a valóságba Cal gyönyörű hangjára.
Miután végetért a dal, Ash visszaszámolt, aztán már bele is kezdtek a következő számukba, a Heartbreak Girlbe. Én is formáztam ajkaimmal a szavakat... Nem hangosan, csak tátogtam magamnak.
Calum megint lenézett rám. Mosolyogva énekelt tovább. A dal után Luke bejelentette, hogy az új zenéjüket, a Green Light-ot fogják előadni. Calum kezdte a dalt: 'It started with a picture. Those messages you sent to me.'. Ezek megintcsak elég elgondolkodtató sorok.
A dal után bemutatkoztak, majd még hülyéskedtek is egy picit. Következőleg az Over & Over-t énekelték. Eléggé megkönnyeztem az egészet. Ezalatt már Calum sem volt annyira vidám. Kicsit csalódott és egyben szomorú fejet vágott. Beleharapott alsó ajkaiba. Történhetett valami közte és Maddie között?!
Még elénekelték Katy Perrytől a Teenage Dream-et, aztán saját zenéjüket a Try Hard-ot.
Újra a One Direction-ön volt a sor, miután Calék levonultak a színpadról.
Pár perce térhettek vissza a 1D srácok, amikor a mellettem ülő lány megszólalt:
- Úristen!
Felé kaptam a fejem, majd tekintetem abba az irányba fordult, amerre a többieké is körülöttem. Calum a rajongókat csitítgatva, egy 'Kérlek, ne sikíts!' táblával maga előtt sietett hozzám.
- Stella! - guggolt le elém. Nagy tenyereit a térdemre tette, így kapaszkodva bennem.
Felnézett rám. Barna szemei gyönyörűen csillogtak a gyér fényben.
- Menj vissza Maddiehez! Ebből baj lesz! - figyelmeztettem.
- Már nem vagyunk együtt... - szegezte kezeire a tekintetét.
- Mi? - döbbentem le.
- Gyere, elmondom! - akart volna elhúzni onnan.
- Nem! Még szeretném végignézni a koncertet! - szóltam.
- Rendben. Akkor végignézem veled. - mosolygott, aztán megfordult és helyet foglalt előttem a padlón. Elnevettem magam, hogy milyen kitartó tud lenni.
Nem jár Maddievel... Úristen! Áááh... Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna! Vigyorogva bámultam az előadást, majd éreztem, hogy valaki tekintete szinte lyukat váj a bőrömbe. Oldalra néztem a mellettem ülő lányra, aki kérdőn fürkészett engem és Calumot is, aki semmit sem tudott, mert hűségesen őrizve engem ült előttem és figyelte a koncertet. Kedvesen, bár kicsit értetlenül rámosolyogtam a lányra, aztán visszafordultam. Előre dőltem, majd lassan megérintettem Calum majdnem fekete haját. Beletúrtam felzselézett frizurájába, aztán lelógattam karjaimat a vállán át a mellkasáig. Megfogta az egyik kézfejem, majd megsimította hüvelykujjával. Viszonoztam kedves gesztusát. Így ültük végig a koncertet. Természetesen a fejemen egy hatalmas vigyorral.
*Calum szemszöge*
Nagyon jó volt újra látni Stellát. Na, igen nem bírtam ki, hogy ne beszéljek vele. Muszáj volt odamennem hozzá, amint végeztünk a koncerttel. Nem hagyhattam őt elmenni. Kicsit megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy valószínűleg mégsem Luke miatt mellőzött engem. Miután elárultam neki, hogy szakítottunk Maddievel újra közeledett hozzám. Azért picit meglepett, amikor beletúrt a hajamba, majd két karját lelógatta a vállamon. Nem tudtam megállni, hogy ne fogjam meg aprócska kezét. Már nagyon vártam a koncert végét, hogy végre rendesen beszélhessek vele.
A színpadon lévő őt srác már az elköszönésnél tartott, így elhatároztam, hogy mostmár még mielőtt lecsapnának ránk a rajongók, bevezetem Stelt a backstagebe.
- Gyere! Menjünk gyorsan! - fordultam a lányhoz már előtte állva, majd megkaptam karját.
- Öö... Oké. - kapta fel a padlóról az ásványvizes flakonját.
Gyorsan haladtunk. Bevezett Stelt egy üres szobába, így legalább senki sem fogja majd megzavarni a beszélgetésünket.
- Huh... Rendesen kifullasztottál. - szólt kicsit zihálva, majd levágta magát a kanapéra.
Elmosolyodtam kijelentésére.
- Oké... Ez furán hangzott. - jutott el a tudatáig neki is.
Kitört belőlünk a nevetés.
- Szóval... Szakítottatok Maddievel? - kérdezte halkan, miután már mindketten lenyugodtunk.
- Igen. - feleltem.
Elmerengtem egy kicsit.
*Calum visszaemlékezése a szakításra*
- Öö... Maddie, beszélhetünk? - néztem le rá, miközben ő az ágyon ült.
- Persze. - mosolygott fel rám kedvesen.
- Öö... Fuh... Nem tudom, hogy kezdjek bele... - dadogtam össze-vissza.
- Na, nyugodtan mondd! - mondta kedvesen.
- Mostanában nagyon sokat vitáztunk... - kedztem bele.
A lány csak bólintott egyet.
- Öhm..... És, szóval ... Részben emiatt szeretném, ha szakítanánk... - mondtam ki végül.
Percekig csak csendben figyeltük egymást.
- Öö... O-oké... - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Sajnálom! - hangom halk és rekedtes volt.
- Amiatt a lány miatt van, igaz? - kérdezte. Hangja nem volt haragos.
Stellára gondolt.
- Nem tudom... Lehet... - ültem le mellé.
- Hát, sok szerencsét...! - nézett rám.
Szemei és az arca is könnyektől csillogott, viszont ajkain egy aranyos mosoly játszott. Átkaroltam a vállát még így utoljára.
*Vissza a jelenbe*
- Miért? - lépett mellém Stella, miközben én az ablaknál álltam.
- Már nem érzek iránta úgy, mint régen. - feleltem.
- Azért látni rajtad, hogy megviselt... - nézett a szemembe, amikor felé fordultam.
- Leginkább amiatt, mert sajnálom Maddiet. Ő egy csodálatos lány és megérdemli, hogy boldog legyen! Csak talán nem én vagyok az a személy, aki mellett tényleg az lehet. - magyaráztam.
Stella csak elmosolyodott. Viszonoztam.
- És, mi van veled és Luke-kal? - kérdeztem tőle komoran.
- Mi lenne? - kérdezett vissza.
- Hát, eléggé úgy tűnt számunkra, hogy jártok. - néztem a szemeibe.
- Miért?
- Mert szinte minden napot veled töltött...
- És? Csak jóba lettünk... - nézett kicsit értetlenül.
- De, hát, nálatok aludt... - mondtam, majd nyeltem egy nagyot.
- Nem hagyhattam, hogy éjjel menjen vissza a szállodába... Vagy... Várjunk... Ti azt gondoljátok, hogy ... hogy lefeküdtünk? -esett le neki.
- Ash biztos benne... - néztem ki inkább, az ablakon.
- De, te is, nem?! - kérdezte halkan. - Ezt nem hiszem el! Komolyan ilyen olcsónak néztek?! - akadt ki.
- Nem... Erről szó sincs! - fordultam vissza felé.
Szemei könnyesek voltak.
- Sajnálom! - mondtam halkan.
- Nem! Nem kell sajnálnod! Legalább mostmár tudom, hogy mit gondol rólam néhány ember... - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Ne légy szomorú! A mosolyod sokkal szebb! - toltam fel az állától a fejét.
- Bebandzsítottam, hogy nevetésre bírjam. Sikerült.
- You were perfection. - tértem vissza a valóságba Cal gyönyörű hangjára.
Miután végetért a dal, Ash visszaszámolt, aztán már bele is kezdtek a következő számukba, a Heartbreak Girlbe. Én is formáztam ajkaimmal a szavakat... Nem hangosan, csak tátogtam magamnak.
Calum megint lenézett rám. Mosolyogva énekelt tovább. A dal után Luke bejelentette, hogy az új zenéjüket, a Green Light-ot fogják előadni. Calum kezdte a dalt: 'It started with a picture. Those messages you sent to me.'. Ezek megintcsak elég elgondolkodtató sorok.
A dal után bemutatkoztak, majd még hülyéskedtek is egy picit. Következőleg az Over & Over-t énekelték. Eléggé megkönnyeztem az egészet. Ezalatt már Calum sem volt annyira vidám. Kicsit csalódott és egyben szomorú fejet vágott. Beleharapott alsó ajkaiba. Történhetett valami közte és Maddie között?!
Még elénekelték Katy Perrytől a Teenage Dream-et, aztán saját zenéjüket a Try Hard-ot.
Újra a One Direction-ön volt a sor, miután Calék levonultak a színpadról.
Pár perce térhettek vissza a 1D srácok, amikor a mellettem ülő lány megszólalt:
- Úristen!
Felé kaptam a fejem, majd tekintetem abba az irányba fordult, amerre a többieké is körülöttem. Calum a rajongókat csitítgatva, egy 'Kérlek, ne sikíts!' táblával maga előtt sietett hozzám.
- Stella! - guggolt le elém. Nagy tenyereit a térdemre tette, így kapaszkodva bennem.
Felnézett rám. Barna szemei gyönyörűen csillogtak a gyér fényben.
- Menj vissza Maddiehez! Ebből baj lesz! - figyelmeztettem.
- Már nem vagyunk együtt... - szegezte kezeire a tekintetét.
- Mi? - döbbentem le.
- Gyere, elmondom! - akart volna elhúzni onnan.
- Nem! Még szeretném végignézni a koncertet! - szóltam.
- Rendben. Akkor végignézem veled. - mosolygott, aztán megfordult és helyet foglalt előttem a padlón. Elnevettem magam, hogy milyen kitartó tud lenni.
Nem jár Maddievel... Úristen! Áááh... Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna! Vigyorogva bámultam az előadást, majd éreztem, hogy valaki tekintete szinte lyukat váj a bőrömbe. Oldalra néztem a mellettem ülő lányra, aki kérdőn fürkészett engem és Calumot is, aki semmit sem tudott, mert hűségesen őrizve engem ült előttem és figyelte a koncertet. Kedvesen, bár kicsit értetlenül rámosolyogtam a lányra, aztán visszafordultam. Előre dőltem, majd lassan megérintettem Calum majdnem fekete haját. Beletúrtam felzselézett frizurájába, aztán lelógattam karjaimat a vállán át a mellkasáig. Megfogta az egyik kézfejem, majd megsimította hüvelykujjával. Viszonoztam kedves gesztusát. Így ültük végig a koncertet. Természetesen a fejemen egy hatalmas vigyorral.
*Calum szemszöge*
Nagyon jó volt újra látni Stellát. Na, igen nem bírtam ki, hogy ne beszéljek vele. Muszáj volt odamennem hozzá, amint végeztünk a koncerttel. Nem hagyhattam őt elmenni. Kicsit megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy valószínűleg mégsem Luke miatt mellőzött engem. Miután elárultam neki, hogy szakítottunk Maddievel újra közeledett hozzám. Azért picit meglepett, amikor beletúrt a hajamba, majd két karját lelógatta a vállamon. Nem tudtam megállni, hogy ne fogjam meg aprócska kezét. Már nagyon vártam a koncert végét, hogy végre rendesen beszélhessek vele.
A színpadon lévő őt srác már az elköszönésnél tartott, így elhatároztam, hogy mostmár még mielőtt lecsapnának ránk a rajongók, bevezetem Stelt a backstagebe.
- Gyere! Menjünk gyorsan! - fordultam a lányhoz már előtte állva, majd megkaptam karját.
- Öö... Oké. - kapta fel a padlóról az ásványvizes flakonját.
Gyorsan haladtunk. Bevezett Stelt egy üres szobába, így legalább senki sem fogja majd megzavarni a beszélgetésünket.
- Huh... Rendesen kifullasztottál. - szólt kicsit zihálva, majd levágta magát a kanapéra.
Elmosolyodtam kijelentésére.
- Oké... Ez furán hangzott. - jutott el a tudatáig neki is.
Kitört belőlünk a nevetés.
- Szóval... Szakítottatok Maddievel? - kérdezte halkan, miután már mindketten lenyugodtunk.
- Igen. - feleltem.
Elmerengtem egy kicsit.
*Calum visszaemlékezése a szakításra*
- Öö... Maddie, beszélhetünk? - néztem le rá, miközben ő az ágyon ült.
- Persze. - mosolygott fel rám kedvesen.
- Öö... Fuh... Nem tudom, hogy kezdjek bele... - dadogtam össze-vissza.
- Na, nyugodtan mondd! - mondta kedvesen.
- Mostanában nagyon sokat vitáztunk... - kedztem bele.
A lány csak bólintott egyet.
- Öhm..... És, szóval ... Részben emiatt szeretném, ha szakítanánk... - mondtam ki végül.
Percekig csak csendben figyeltük egymást.
- Öö... O-oké... - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Sajnálom! - hangom halk és rekedtes volt.
- Amiatt a lány miatt van, igaz? - kérdezte. Hangja nem volt haragos.
Stellára gondolt.
- Nem tudom... Lehet... - ültem le mellé.
- Hát, sok szerencsét...! - nézett rám.
Szemei és az arca is könnyektől csillogott, viszont ajkain egy aranyos mosoly játszott. Átkaroltam a vállát még így utoljára.
*Vissza a jelenbe*
- Miért? - lépett mellém Stella, miközben én az ablaknál álltam.
- Már nem érzek iránta úgy, mint régen. - feleltem.
- Azért látni rajtad, hogy megviselt... - nézett a szemembe, amikor felé fordultam.
- Leginkább amiatt, mert sajnálom Maddiet. Ő egy csodálatos lány és megérdemli, hogy boldog legyen! Csak talán nem én vagyok az a személy, aki mellett tényleg az lehet. - magyaráztam.
Stella csak elmosolyodott. Viszonoztam.
- És, mi van veled és Luke-kal? - kérdeztem tőle komoran.
- Mi lenne? - kérdezett vissza.
- Hát, eléggé úgy tűnt számunkra, hogy jártok. - néztem a szemeibe.
- Miért?
- Mert szinte minden napot veled töltött...
- És? Csak jóba lettünk... - nézett kicsit értetlenül.
- De, hát, nálatok aludt... - mondtam, majd nyeltem egy nagyot.
- Nem hagyhattam, hogy éjjel menjen vissza a szállodába... Vagy... Várjunk... Ti azt gondoljátok, hogy ... hogy lefeküdtünk? -esett le neki.
- Ash biztos benne... - néztem ki inkább, az ablakon.
- De, te is, nem?! - kérdezte halkan. - Ezt nem hiszem el! Komolyan ilyen olcsónak néztek?! - akadt ki.
- Nem... Erről szó sincs! - fordultam vissza felé.
Szemei könnyesek voltak.
- Sajnálom! - mondtam halkan.
- Nem! Nem kell sajnálnod! Legalább mostmár tudom, hogy mit gondol rólam néhány ember... - hajtotta le szomorúan a fejét.
- Ne légy szomorú! A mosolyod sokkal szebb! - toltam fel az állától a fejét.
- Bebandzsítottam, hogy nevetésre bírjam. Sikerült.
