Helloka. :)
Sokat késve, de meghoztam az új részt. Komoly hozzászólnivalóm nincs.
Várom a komikat, az újabb feliratkozókat és a jelentkezőket a blog Facebook-csoportjába!
Jó olvasást! :)
Hivatalos FB-csoport: We need to be together
---------------------------------------------------------------------------------------
A metró beért a megállóba, mi pedig kiszálltunk a járműből. Fellépkedtünk a lépcsőkön a lejáróból, majd a London Eye felé vettük az irányt. Ott kifizettük utunkat, aztán beszálltunk a kabinunkba. Csak ketten voltunk. Az "ablakhoz" sétáltam, hogy megtekinthessem a várost - ahol már több éve élek - madártávlatból is.
Cal mellém lépett.
- Gyönyörű. - mondta halkan.
- Igen, az. - mosolyodtam el, aztán felnéztem a mellettem álló magas srácra. Ő is letekintett rám.
- Amikor télen összefutottunk veled és Luke-kal, ... - kezdett bele valamibe. - ..., láttam a szemeidben a könnyeket, mielőtt elfutottál volna tőlünk. - nézett komolyan a szemembe. - Sírtál, igaz?
Inkább elfordítottam a fejem. Nem volt ínyemre ez a téma.
- Hmm... Stella?! - fordította kezével maga felé a fejem.
- Hagyjuk ezt! - sütöttem le a szemem.
- Miért? - kérdezte. - Csak elég annyit mondanod, hogy sírtál vagy nem, és nem firtatom tovább! Ígérem!
Gondolkodtam picit, aztán megválaszoltam kérdését:
- Igen... Sírtam. - sóhajtottam továbbra is lefelé bámulva.
Felnéztem rá, a szemeibe. Idegesnek tűnt.
- Miattam? - tett fel egy újabb kérdést.
- Azt mondtad nem firtatod tovább! - emlékeztettem.
Ellépkedtem tőle, aztán helyet foglaltam a kabin közepén található padon. Feszült volt köztünk a hangulat.
- Utánad akartam menni... - mondta halkan.
Megfordultam és ránéztem. Háttal állt, a várost figyelve. Kezeit a dzsekije zsebébe rejtette.
- Tudom... - suttogtam.
Visszafordultam, aztán magam elé bámulva gondolkodtam. Tisztán emlékszem, hogy azon a napon Luke-kal is felszálltam a London Eye-ra.
Ezután eszembe jutott az a bizonyos csók, amit a szőke sráctól kaptam. Megérintettem ujjperceimmel az ajkaimat, amiken még most is éreztem Luke meleg lágy csókját. Elkeserít a gondolat, hogy én sajnos nem tudom viszonozni érzéseit. Már, ha egyáltalán érez irántam valamit...
Inkább elhessegettem gondolataimat, aztán felálltam és Calumhoz léptem, aki még mindig az üvegfalnál állt. A srác egész testével felém fordult. Gondolkodás nélkül, azonnal magamhoz öleltem. Viszonozta. Arcát nyakamba nyomta. Én fejemet a mellkasának.
- Hjajj... Kicsi lány... - becézgetett.
- Nem vagyok kicsi! - tetettem felháborodást.
Eltoltam magamtól.
- Oké-oké... - mosolygott huncutan. - De olyan pici vagy.
- Ja. Gondolom, ott fent kellemesebb a levegő... - szóltam be neki komoly fejjel.
- Most, hogy így mondod idefenn sokkal jobb és tisztább... - kontrázott.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.
A London Eye után beültünk a Starbucksba, ahol mindketten ittunk egy forrócsokit.
Este 10 körül értem haza. Természetesen Cal elkísért.
Egy hosszantartó öleléssel búcsúztunk el.
Vigyorogva léptem be a házba.
- Kicsim. - jött felém tárt karokkal anya. - Na, milyen volt a koncert?
- Jó, de egy lány felismert, hogy velem ült, majd sétált el tegnapelőtt Cal a koncerten. - feleltem.
- Ohh... És most merre jártál? - kérdezte.
- A városban. - mondtam titokzatosan.
- Megtudhatom, kivel? - érdeklődött.
- Hmm... Callal. - vigyorogtam.
- Örülök, hogy ilyen jóba lettetek megint. - mosolygott.
- Futottunk is egy csomót a rajongói elől. - magyaráztam. - Aztán metróztunk, felszálltunk a London Eye-ra és még forrócsokiztunk a Starbucksban. - folytattam a beszámolót.
Elindultam a lépcsők felé, de aztán megtorpantam és visszafordultam.
- Köszönöm, anya. - siettem hozzá. - Köszönöm, hogy szinte rám erőltetted a tegnapelőtti koncertet! - öleltem magamhoz.
- Ugyan! Szeretem, ha boldog vagy és tudom, hogy ahhoz Calum a legszükségesebb. Meg hát nagyon dögös, rendes és intelligens srác! És gondoltam, ha már szakított a barátnőjével, akkor miért ne lehetnétek jóban?! - simogatta a hátam.
- Tessék? Honnan tudod, hogy szakítottak? És... Szándékosan intézted így, igaz? - döbbentem le.
Anyám szinte végig tartotta Callal a kapcsolatot, miközben én Luke-kal 'szórakoztam'.
- Március közepe felé szakítottak és azt hiszem az elsők között tudtam meg. - mosolygott.
- Anya, nagyon furfangos vagy! - nevettem. - Viszont akkor miért akartad mindenáron, hogy Luke-kal legyek? - faggattam.
- Mert vele is boldognak láttalak és legalább lett egy igazi jó barátod! Tényleg, a szülinapod óta nem láttam azt a srácot...
- Öhm... - köhintettem, aztán már indultam is a lépcsők felé.
- Stella! Mit titkolsz előlem? - szólt utánam.
- S-semmit... - hazudtam.
- Biztosan? - kérdezte sejtelmesen.
- Na, jó! A szülinapomon elcsattant köztünk egy csók... Én meg elküldtem... - hajtottam le a fejem.
- Elküldted? - döbbent le.
- El... - fojt végig egy könnycsepp az arcomon.
- Tőle kaptad az első csókod, igaz? - lépett oda hozzám.
- Igen. - feleltem.
- Nehéz lesz elfelejtened emiatt. - mondta halkan.
- Épp ez a baj! - szóltam, aztán inkább felmentem a szobámba.
Elvégeztem az esti tennivalóimat, majd még így lefekvés előtt bekapcsoltam a laptopomat. Bejelentkeztem twitterre. Mindenki össze-vissza posztolgatott.
Kaptam egy üzenetet Calumtól: ' Köszönöm azt a napot! xx'. Visszaírtam neki, hogy 'igazán nincs mit', aztán rákattintottam a srác profiljára. Ma háromszor posztolt. Kettő a mai napról szólt. Elmosolyodtam az elsőt látva: 'Best day ever! :D x'. A másodikban engem is megjelölt: '@StellaPale "Ez csak valami hülye szerelmespár". A cipőm egy hős. :DD'. Ezt látva felnevettem. Megnyitottam a posztot, hogy megnézzem a kommenteket. Sokan kérdezték, hogy ki az a lány és nagyon érdekelte őket, hogy velem volt-e. Lejjebb görgetve megjelent jó néhány komment, azoktól a lányoktól, akik elől rohantunk.
Itt van egy kis ízelítő belőlük:
1. ' Ezekszerint azok tényleg ők voltak!'
2. 'Kösz @Ellie_1D , hogy miattad nem maradtunk ott!'
3. 'Össze voltak bújva! :O'
Ezután a metrón fotózgató lány is kommentelt és csatolt egy képet rólunk: 'Itt a bizonyíték, hogy együtt vannak! A metrón fotóztam.'.
Még kaptam néhány "kedves" megjegyzést is:
1. Ezért a libáért szakított Maddievel?! o.O'
2. 'Ribanc!'
3. 'Utálom és nagyon nem szimpi a csaj!'.
És ezek még az értelmesebbikek.
Igazán jó látni, hogy ilyen szimpátiát váltok ki egyes emberekből. Őszintén szólva fájtak ezek a dolgok. Azért Calum véleményére is kíváncsi lennék ezzel kapcsolatban.
