Hali. :)
Megérkezett az új sajnos szörnyen rövid rész, de azért remélem tetszeni fog nektek, hiszen azért elég tartalmas lett.
Várom a kommenteket, amiben kifejezitek tetszéseteket/nem tetszéseteket (remélem ilyen nem lesz :P), örülnék annak is, ha még csatlakoznátok többen a feliratkozóim közé, illetve a Facebook csoportba is, amit a ti részetekre csináltam.
Jó olvasást! :)
FB-csopot: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------
Lana üzent Skype-on. Riadtan kattintottam rá a nevére. Egy linket küldött, hozzá pedig ezt írta: 'Büszke vagy magadra, mi? És méghogy én hentergek össze-vissza mindenkivel! Gondolkodj el magadon! ;)'.
Megnyitottam a linket. Hamarosan betöltődött egy kép rólam és Calről. A fűben történtek voltak megörökítve, viszont ez most elég fura volt, ugyanis úgy nézett ki, mintha Callel csókolóznánk. Hmm ... Csodálatos.
A kiwi a fejemet látván odahúzódott mellém. Az arcát figyeltem, hogy belőle milyen reakciót fog kiváltani.
Nos, a következők történtek: szemei elkerekedtek, arcvonásai feszültté váltak, telt ajkait összébbhúzta.
- Huh - nyögte ki. - Nem a legelőnyösebb, igaz? - nézett rám. Kb. öt centiméterre voltunk egymástól.
- Hát, nem éppen - nyeltem egy nagyot.
Megköszörülte torkát, miközben továbbra is egymás szemébe néztünk.
Pár perc után megszólalt:
- Van még kedved a filmhez?
- Nem sok - sóhajtottam.
- Akkor hagyjuk! Menjünk twitterre. Kíváncsi vagyok a többi képre vagy véleményezésre - vette el tőlem a laptopot és már pötyögött is rajta.
Természetesen az én twitteremen böngésztünk, mert bár kiikszeltem a lapot, nem jelentkeztem ki.
A "füves dologról" már szerencsére nem találtunk semmit. Helyette a néhány kedves rajongóval való találkozásunkról találtunk. Nagyon jó érzés volt olvasni azt a pár kedves kiírást. Volt egy lány, aki összeszerkesztett néhány Calumról és rólam készült képet, majd ráírta, hogy: 'I ship Stalum! <3'.
A kiwivel mosolyogva néztünk össze. Egyikőnk sem szólt semmit. Jól esett, hogy jó párosnak tart minket valamennyiük. Megcsörrent a telóm. Ash neve volt a képernyőre írva. Felvettem.
- Szia, Ash - köszöntöttem kedvesen, így a késő este ellenére.
- Helló - szólt bele azzal a tipikus Ashton-ös hangsúllyal.
- Calum ott van veled, ugye? - érdeklődött barátja iránt.
- Perszehogy. Miért?
- Beszélhetnék vele?
- Máris adom.
Átnyújtottam a kiwinek a készüléket, aki elvette tőlem és beleszólt.
- Mire lennél kíváncsi? - "köszöntötte" barátját. - Itt ... Mi? Mire gondolsz? ... Hülye - ekkor elnevette magát. - Bolond ... Na, cső - s azzal letette.
Visszaadta nekem a telót, aztán rám nézett. Elmosolyodtam, majd ezáltal ő is. Pár percig csak néztük egymást. Megelégeltem ezt, így hirtelen felindulásból odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Igazából nem tudom, hogy lettem ilyen bátor. Ám aztán meg is bántam, mert Cal a puszi alatt gyorsan körülölelte hosszú karjaival a derekamat, majd hátradőlt velem együtt. Rajta feküdtem, miközben szorított magához, arcán pedig egy óriási vigyor terült el. Az én fejem biztosan vörös volt a helyzettől.
- Öö... Cal - szóltam halkan, kínosan.
A szemembe nézett, amolyan 'mi az? tetszik, mi?' pillantással. Méginkább zavarba jöttem, ezért nem szóltam semmit. Ráhajoltam. Arcom a kulcscsontjának nyomódott. Elfordította egy picit a fejét, hogy az enyémnek legyen helye. Megsimította gyengéden a hátam. Én apró tenyeremet a mellkasára tettem, a másik kezemmel a hajával játszottam.
- Kényelmes így? - kérdette halkan, kedvesen.
- Nekem igen, de neked nem lehet az - feleltem.
- Nekem így tökéletes - vezette feljebb egyik karját rajtam, majd átkarolt a lapockámnál. Nagy tenyerével megfogta a felkaromat. Hüvelykujjával megsimította. Válaszára és érintésére is elmosolyodtam. 'Tökéletes' - ez az egy szó visszhangzott a fejemben. Lehunytam szemeimet. Eszembe jutott, hogy a következő héten már ilyenkor valószínűleg Ausztráliában lesznek, nagyon távolt tőlem, vagyis akkor nem láthatom őt, nem hallgathatom és tapasztalhatom hülyeségeit. Lehet, hogy még el is felejt. Szemeim könnyesek lettek.
- Nemsokára mentek haza, ugye? - kérdeztem feszülten.
- Ja - felelte.
- Muszáj? - nyeltem egyet.
- Jó lenne már látni a családomat - adta meg a választ.
- Persze, megértem, de hiányozni fogsz - mondtam halkan erőtlenül, miközben felemeltem róla a fejem, majd a szemébe néztem és apró tenyeremmel megsimítottam puha arcát. Elmosolyodott.
- Ne sirass! Még visszajövök! - törölte le a szememből kibuggyant könnyet. Elmosolyodtam.
- És te is hiányozni fogsz nekem! Ez egyértelmű - fogta meg apró kézfejemet, ami eltűnt nagy tenyerében.
Visszahajtottam fejem a fekete pólóval fedett mellkasára. Hallottam szívdobbanásait. Mosolyogva erre a csodálatos dallamra aludtam el.
2014. július 27., vasárnap
2014. július 23., szerda
15. fejezet: Csakazértis kiwi
Helloka. :)
Megérkezett az új rész!
Köszönöm, hogy visszatérésemmel többen feliratkoztatok! Nagyon jól esik és sokat jelent!
Továbbra is várom a komikat, az új feliratkozókat és az új tagokat a Facebook csoportba.
Nem is szaporítom tovább a szót.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------
Teljesítettük anyukám kérését, aztán felvonultunk a szobámba. Cal becsukta az ajtót és így szólt:
- Kiwi, mi?
Mögém állt. Megfordultam, majd felnéztem barna szemeibe. Rálökött az ágyra, aztán rámugrott. Zavartan bámultam Calt, mire ő elkezdett csikizni.
- Ne! - sikítottam el magam.
- De-de! - vigyorgott gonoszan.
Össze-vissza sikítoztam és nevettem, miközben Cal nem bírt leállni. Már fájt szinte mindenem a nevetéstől és a kiwi érintéseitől. (Igen, mostmár csak azért is kiwinek nevezem őt!).
- Cal! Kérlek! Hagyd abba! - mondtam szenvedve.
- Miért hagynám? - kérdezte huncutan.
- Mert már fájok mindenhol! - kaptam el karjait.
- Nekem nem úgy tűnik - hajolt közelebb.
Hátrébb hajtottam a fejem, aztán összeszorítottam a szemeim, miközben elengedtem Cal karjait. A gyomromban érződő fájdalomtól majd' el sírtam magam.
Szerencsémre Calum lemászott rólam. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! - szólt riadtan. - Mi a baj?
- S-semmi cs-csak f-fáj a hasam - nyögtem ki.
- Jézus! Most mit csináljak? - riadt meg jobban.
- S-semmit - feleltem. - Nemsokára jobb lesz.
Éreztem, ahogy mellém feküdt. Nagy meleg tenyerét a hasamra tette.
- Bocsi! - suttogta szomorúan.
Visszajelzésként az egyik kezemet rátettem az övére.
Lassan nyitottam ki szemeimet, amikor a fájdalom már kezdett alábbhagyni és légzésem is lassan helyreállt. Felé fordítottam a fejem. Szomorúsággal és félelemmel teli szemekkel figyelt engem.
- Már jobb? - kérdezte halkan.
- Jobb - mosolyodtam el.
Közelebb húzódott hozzám. Fejét az enyémnek nyomta.
- Én tényleg nagyon sajnálom! - szólt.
- Nem kell. Elég, ha többet nem csikizel meg.
- Rendben.
Megint lehunytam a szemem. Csendben feküdtünk egymás mellett. Biztonságban éreztem magam a közelében.
- Gyerekek - hallatszott anyu kedves hangja.
Kinyitottam a szemem. Anya velünk szemben állt.
- Itt alszol nálunk, Cal? - célozta a kiwinek kérdését.
Értetlenül nézett felváltva rám, majd anyámra.
- Ha szeretnél, maradhatsz - mosolyodott el anyu. - Csak, mert most is olyan aranyosan pihengéltek egymás mellett - magyarázta.
Éreztem, ahogy vörösödött a fejem.
- Hát, nem is tudom - gondolkodott Cal.
- Részemről oké - mosolyogtam, aztán gyengén megböktem mutatóujjammal az arcát.
- Rendben - mosolyodott el, majd elkapta az ujjamat, ami ismét úton volt az arca felé.
Játékosan felnevettem.
- Jól van. Jó éjt nektek - indult anya az ajtó felé. - Aztán jók legyetek! - fordult vissza pár másodpercre, majd kiment.
- Szóval... Megböködtél? - nézett a szemeimbe huncutan Cal.
- Úgy tűnik - nevettem.
- Hmm... Nem lesz ennek jó vége! - szólt mély hangon.
Kuncogtam egyet. Elmosolyodott. Pár percig csak egymás szemébe bámultunk, aztán megtörtem a csendet:
- Figyelj, pólód már van aludni, úgyhogy csak alsót kell csórnom apától.
Felemeltem a kezét. 'Arrébb raktam', utána felálltam és kimentem a szobából. Átsiettem a hálóba. Kiloptam egy boxert Calnak apa szekrényéből, aztán kisiettem a szobából. A kiwi a kis folyosón állt.
- Tessék - nyomtam a kezébe az alsóneműt.
- Kösz - villantott egy oldalmosolyt lenézve rám.
Elpirultam. Éreztem, ezért lecsaptam a fejem, hogy ne kelljen ránéznem.
- Akkor elmegyek zuhanyozni - mondta halkan.
- Okés - egyeztem bele a padlót bámulva.
Ellépkedett tőlem.
Sóhajtottam egyet, aztán előkaptam magamnak egy pizsit. Kimentem a szobámból, majd lesiettem a lépcsőkön. A lenti fürdőszobában zuhanyoztam le. Jól esett ezután a nap után.
Miután végeztem, visszamentem az emeletre, ott pedig a szobámba.
Cal az ágyon pihent és a telefonján pötyögött. Felfigyelt érkezésemre. Egy elégedett mosoly játszott ajkain.
Szégyenlősen, teljesen összezavarodva kaptam fel az íróasztalomról a laptopot, majd ültem le az ágy szélére. Az ölembe tettem a készüléket, aztán bekapcsoltam. Ezután bejelentkeztem twitterre. Szokásosan ezerrel pörgött ott az élet. Az egyik kiírás felkeltette az érdeklődésemet. Egy kép címe volt az: 'Cal egy lánnyal ma'. Megnyitottam a linket.
- Upsz... - csúszott ki a számon a képernyőt bámulva.
- Mi az? - támasztotta meg állával a fejét a vállamon Calum. - Uh... Mindenesetre jó kép - humorizált.
Na, igen a képen mi szerepeltünk, ahogy én a fűben fekszem, Cal pedig rajtam. Egy elég jól elkapott pillanat a mai napon történtekről.
- Szuper - mondtam flegmán.
- Jaj, már! Hadd fotózgassanak, ha kedvük van hozzá! Nehogy ez csessze el a hangulatodat! - 'vigasztalt', majd egy lágy csókot lehelt csupasz vállamra. A hideg is kirázott tőle. Totál belepirulhattam. Még jó, hogy a hátam mögött volt a kiwi. Visszaillesztette állát a vállamra, aztán úgy fegyelte a laptopom képernyőjét, miközben én lefelé görgettem, hátha találok még néhány képet a mai napról. Nos, képet nem találtam, de egy kiírást igen, ami a könyvtáros esetről szólt. Minden elhangzott szót leírtak. Hmm... Nagyon jók ezek a rajongók. Mindeközben Cal megváltoztatta helyzetét és mellém ült.
- Nézzünk inkább valami filmet - vette el tőlem a laptopot.
- Rendben. Horrorokon kívül bármit szívesen megnézek - egyeztem bele.
- Okés. A 40 és annyi megfelel? - vetett fel egy film címet.
- Meg - feleltem mosolyogva.
A kiwi kikereste a filmet, aztán elindította. Elhelyezkedtünk úgy, hogy a laptopot az ágy végébe tettük, mi meg hátradőlve az ágyon figyeltük a képernyőt. Alig mehetett tíz perce a film, amikor jelzett a Skype-om, hogy üzenetet kaptam.
- Bocsi - mondtam Calnak, majd magamhoz vettem a készüléket és zavartan, egyben kérdőn nézve leállítottam a filmet és átmentem Skype-ra.
Megérkezett az új rész!
Köszönöm, hogy visszatérésemmel többen feliratkoztatok! Nagyon jól esik és sokat jelent!
Továbbra is várom a komikat, az új feliratkozókat és az új tagokat a Facebook csoportba.
Nem is szaporítom tovább a szót.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------
Teljesítettük anyukám kérését, aztán felvonultunk a szobámba. Cal becsukta az ajtót és így szólt:
- Kiwi, mi?
Mögém állt. Megfordultam, majd felnéztem barna szemeibe. Rálökött az ágyra, aztán rámugrott. Zavartan bámultam Calt, mire ő elkezdett csikizni.
- Ne! - sikítottam el magam.
- De-de! - vigyorgott gonoszan.
Össze-vissza sikítoztam és nevettem, miközben Cal nem bírt leállni. Már fájt szinte mindenem a nevetéstől és a kiwi érintéseitől. (Igen, mostmár csak azért is kiwinek nevezem őt!).
- Cal! Kérlek! Hagyd abba! - mondtam szenvedve.
- Miért hagynám? - kérdezte huncutan.
- Mert már fájok mindenhol! - kaptam el karjait.
- Nekem nem úgy tűnik - hajolt közelebb.
Hátrébb hajtottam a fejem, aztán összeszorítottam a szemeim, miközben elengedtem Cal karjait. A gyomromban érződő fájdalomtól majd' el sírtam magam.
Szerencsémre Calum lemászott rólam. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! - szólt riadtan. - Mi a baj?
- S-semmi cs-csak f-fáj a hasam - nyögtem ki.
- Jézus! Most mit csináljak? - riadt meg jobban.
- S-semmit - feleltem. - Nemsokára jobb lesz.
Éreztem, ahogy mellém feküdt. Nagy meleg tenyerét a hasamra tette.
- Bocsi! - suttogta szomorúan.
Visszajelzésként az egyik kezemet rátettem az övére.
Lassan nyitottam ki szemeimet, amikor a fájdalom már kezdett alábbhagyni és légzésem is lassan helyreállt. Felé fordítottam a fejem. Szomorúsággal és félelemmel teli szemekkel figyelt engem.
- Már jobb? - kérdezte halkan.
- Jobb - mosolyodtam el.
Közelebb húzódott hozzám. Fejét az enyémnek nyomta.
- Én tényleg nagyon sajnálom! - szólt.
- Nem kell. Elég, ha többet nem csikizel meg.
- Rendben.
Megint lehunytam a szemem. Csendben feküdtünk egymás mellett. Biztonságban éreztem magam a közelében.
- Gyerekek - hallatszott anyu kedves hangja.
Kinyitottam a szemem. Anya velünk szemben állt.
- Itt alszol nálunk, Cal? - célozta a kiwinek kérdését.
Értetlenül nézett felváltva rám, majd anyámra.
- Ha szeretnél, maradhatsz - mosolyodott el anyu. - Csak, mert most is olyan aranyosan pihengéltek egymás mellett - magyarázta.
Éreztem, ahogy vörösödött a fejem.
- Hát, nem is tudom - gondolkodott Cal.
- Részemről oké - mosolyogtam, aztán gyengén megböktem mutatóujjammal az arcát.
- Rendben - mosolyodott el, majd elkapta az ujjamat, ami ismét úton volt az arca felé.
Játékosan felnevettem.
- Jól van. Jó éjt nektek - indult anya az ajtó felé. - Aztán jók legyetek! - fordult vissza pár másodpercre, majd kiment.
- Szóval... Megböködtél? - nézett a szemeimbe huncutan Cal.
- Úgy tűnik - nevettem.
- Hmm... Nem lesz ennek jó vége! - szólt mély hangon.
Kuncogtam egyet. Elmosolyodott. Pár percig csak egymás szemébe bámultunk, aztán megtörtem a csendet:
- Figyelj, pólód már van aludni, úgyhogy csak alsót kell csórnom apától.
Felemeltem a kezét. 'Arrébb raktam', utána felálltam és kimentem a szobából. Átsiettem a hálóba. Kiloptam egy boxert Calnak apa szekrényéből, aztán kisiettem a szobából. A kiwi a kis folyosón állt.
- Tessék - nyomtam a kezébe az alsóneműt.
- Kösz - villantott egy oldalmosolyt lenézve rám.
Elpirultam. Éreztem, ezért lecsaptam a fejem, hogy ne kelljen ránéznem.
- Akkor elmegyek zuhanyozni - mondta halkan.
- Okés - egyeztem bele a padlót bámulva.
Ellépkedett tőlem.
Sóhajtottam egyet, aztán előkaptam magamnak egy pizsit. Kimentem a szobámból, majd lesiettem a lépcsőkön. A lenti fürdőszobában zuhanyoztam le. Jól esett ezután a nap után.
Miután végeztem, visszamentem az emeletre, ott pedig a szobámba.
Cal az ágyon pihent és a telefonján pötyögött. Felfigyelt érkezésemre. Egy elégedett mosoly játszott ajkain.
Szégyenlősen, teljesen összezavarodva kaptam fel az íróasztalomról a laptopot, majd ültem le az ágy szélére. Az ölembe tettem a készüléket, aztán bekapcsoltam. Ezután bejelentkeztem twitterre. Szokásosan ezerrel pörgött ott az élet. Az egyik kiírás felkeltette az érdeklődésemet. Egy kép címe volt az: 'Cal egy lánnyal ma'. Megnyitottam a linket.
- Upsz... - csúszott ki a számon a képernyőt bámulva.
- Mi az? - támasztotta meg állával a fejét a vállamon Calum. - Uh... Mindenesetre jó kép - humorizált.
Na, igen a képen mi szerepeltünk, ahogy én a fűben fekszem, Cal pedig rajtam. Egy elég jól elkapott pillanat a mai napon történtekről.
- Szuper - mondtam flegmán.
- Jaj, már! Hadd fotózgassanak, ha kedvük van hozzá! Nehogy ez csessze el a hangulatodat! - 'vigasztalt', majd egy lágy csókot lehelt csupasz vállamra. A hideg is kirázott tőle. Totál belepirulhattam. Még jó, hogy a hátam mögött volt a kiwi. Visszaillesztette állát a vállamra, aztán úgy fegyelte a laptopom képernyőjét, miközben én lefelé görgettem, hátha találok még néhány képet a mai napról. Nos, képet nem találtam, de egy kiírást igen, ami a könyvtáros esetről szólt. Minden elhangzott szót leírtak. Hmm... Nagyon jók ezek a rajongók. Mindeközben Cal megváltoztatta helyzetét és mellém ült.
- Nézzünk inkább valami filmet - vette el tőlem a laptopot.
- Rendben. Horrorokon kívül bármit szívesen megnézek - egyeztem bele.
- Okés. A 40 és annyi megfelel? - vetett fel egy film címet.
- Meg - feleltem mosolyogva.
A kiwi kikereste a filmet, aztán elindította. Elhelyezkedtünk úgy, hogy a laptopot az ágy végébe tettük, mi meg hátradőlve az ágyon figyeltük a képernyőt. Alig mehetett tíz perce a film, amikor jelzett a Skype-om, hogy üzenetet kaptam.
- Bocsi - mondtam Calnak, majd magamhoz vettem a készüléket és zavartan, egyben kérdőn nézve leállítottam a filmet és átmentem Skype-ra.
2014. július 20., vasárnap
14. fejezet: A rajongók kedvesebb fele
Helloka. :)
Nagy lustaságom végre véget ért, ami egy új részt eredményezett. Remélem tetszeni fog nektek, még így a hosszas késés után is. Számítok pár visszajelzésre - ezalatt néhány kommentet, esetleg egy-két feliratkozót értek, illetve, aki szeretne csatlakozhat a Facebook-csoportba.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------
Ekkor hallottuk, hogy kizáródik az ajtó, vagyis valamelyik szülőm hazaért.
- Te jó Isten! - nézett körül anya a konyhába lépve.
- Itt meg mi a fene történt? - kérdezte apa.
Callal még mindig egymást öleltük és úgy néztünk rájuk. Inkább elhúzódtam tőle.
- Nyugi! Feltakarítjuk! - nyugtatgattam őket.
- Hát, még szép! - tette csípőre a kezét anya. - De azért nem lenne rossz tudni, hogy mégis mit műveltetek.
- Először próbáltunk feltörni néhány tojást egy kézzel, aztán végül csatáztunk - magyaráztam.
- Elhasználtátok az összes tojást, ugye? - kérdezte anyukám.
Bólintottam egyet.
- Akkor takarítás után elmentek a boltba és vesztek! - hangzott el "büntetésünk".
- De Calnak nem lesz miben jönnie - jeleztem, hogy a srác nadrágja is olyan lett.
- Majd én adok neki egy melegítőnadrágot, meg egy pólót is - szólt apa kedvesen mosolyogva a magas srácra.
- Köszönöm - biccentett Calum.
Elsiettünk a felmosócuccokért, aztán munkához láttunk. Viszonylag gyorsan végeztünk a takarítással. Felmentünk az emeletre apával és Callal. Ők ketten bevonultak a hálóba, hogy apa kölcsönözzön neki ruhákat, én pedig a szobámba mentem átöltözni. Egy fekete-fehér csíkos pólót és fekete nadrágot vettem fel. Ezután átsiettem a fürdőszobába, hogy helyrehozzam a hajam. Pár percig csak döbbenten bámultam a frizurámat, amire már félig rászáradt a tojás. Nem tudtam, mit kezdjek vele. Végül megpróbáltam átfésülni, ami nehézkesen, de sikerült, aztán egy copfba kötöttem. Borzalmas látvány volt még így is, de kint már sötétedett, így gondoltam elmegy.
Kiléptem a fürdőszobából, aztán lelépkedtem a lépcsőkön. Cal már lent várt egy szürke melegítőben, fekete pólóban, rajta szürke szvetterrel és a fején a sokásos sültös sapijával, aminek sültje hátulra került. Tökéletesen festett. Mellette én elvesztem, de eléggé.
- Anya kérhetek pénzt a tojásokra? - kiáltottam a cipőmet rángatva a lábamra.
- Persze, de még felírtam néhány dolgot, amit vehetnétek - jött oda hozzám, majd a kezembe nyomott egy papírt, ami tele volt írva. Hát, igen... "Néhány" dolog.
- Ezt mind hozzuk is haza? - néztem anyára.
- Calum erős, így cipelheti a nehezebb dolgokat - vonta meg a vállát, aztán eltűnt.
- Szuper - mondtam, majd kizártam az ajtót és kiléptem rajta. Utánam Cal is.
- Miket kell vennünk? - kérdezte, aztán kikapta a kezemből a papírt. Gyorsan végignézte a listát.
- Hát, ez sok lesz, de majd megoldjuk - mosolygott le rám.
- Mi mindent - viszonoztam.
Mostmár messzebbre kellett mennünk, ugyanis sajnos pont az élelmiszerbolt van a legtávolabb tőlünk. Az odafelé úton jó páran megbámultak minket, ami fura volt. Azt nem tudom, miért... A sötétben nem hiszem, hogy látszott, hogy tojásos a hajam. Valószínűleg Calt nézték a fiatalabbak, hiszen hozta a szokásos 'túl jól nézek ki' formáját. A mellettünk elsétáló idősebb emberek gyakran egy aranyos mosolyt címeztek nekünk. Lehetséges, hogy a magasságainkon mosolyogtak, hiszen Cal kb. másfél fejjel magasabb tőlem.
Besétáltunk az üzletbe. Kedvesen üdvözöltük az elárusítólányt, akin láttam, hogy szimpatizált Calummal.
A srác vitte a kosarat, amibe én folyamatosan pakoltam a termékeket, amiket anyukám felírt a papírra. Teli kosárral értünk a kasszához. Kirakodtunk, aztán a magas, vékony, hosszú barna hajú lány elkezdte bekasszálni. Cal pakolt a táskába, míg én csak csendben figyeltem az eléggé feszült lányt. Igen, Calum jelenléte zavarta őt ennyire össze. Míg fizettem, mellém állt a srác. A lány kissé remegő kézzel adta oda nekem a visszajárót.
- Köszönjük. Szia - mosolyogtam rá együttérzően.
- Cső - köszönt Cal is.
A lány csak hlkan odabökött egy "sziasztokot".
- Feltűnt neked, hogy mennyire zavarba hoztad azt a szegény lányt? - kérdeztem felfelé nézve a Calumra, amikor kiléptünk a boltból.
- Persze - vigyorgott büszkén. - Rajtad is észre szoktam venni - tette hozzá.
Nyeltem egyet.
- Oh - nyögtem ki.
- Feltudnám sorolni a reakcióidat - szólalt meg újra. - Például, amikor bókolok neked, mindig elpirulsz, ami nagyon aranyos - kezdett bele a felsorolásba. - Amikor ma a pultnál mögéd álltam, éreztem, ahogy remegtél, vagyis zavarban voltál a közelségemtől.
- De akkor túl közel voltál... És... És... Fura volt, mert - kezdtem magyarázkodni.
Nem tudtam fojtatni, mert nem volt mit mondanom. Igaza volt. Nagyon is zavarba hozott, akárcsak már azelőtt ezerszer.
- És, mit vált ki belőled az én közelségem? - csúszott ki a számon a kérdés.
- Hát - kezdett volna bele, ha nem sikítja el mellettünk valaki magát. - Na, basszus - csúszott ki Cal száján, amikor meglátta, hogy néhány rajongó az.
- Megfogom a táskát, amíg beszélsz meg fotózkodsz velük - mondtam felnézve rá.
- Nem futhatunk inkább el? - kérdezte, amolyan 'na, ne már' stílusban.
- Ne legyél már gonosz! - vettem el tőle a táskát, aztán félre álltam.
Mosolyogva néztem, ahogy boldogan pózolnak Cal mellett a szebbnél szebb lányok.
- Lenne kedved rajta lenni a képen? Hiszen Calumhoz tartozol - kérdezte tőlem mosolyogva egy szőke lány.
- Nem is tudom - hezitáltam.
Cal biccentett a fejével, hogy menjek oda, aztán a lány még egyszer kérte.
- Rendben - mosolyogtam. - Hova tegyem addig a táskát? - gondolkodtam hangosan.
- Majd én fogom - vette el tőlem Cal.
Beálltam a srác másik oldalára, ő meg gyengéden átkarolta a derekamat.
A táskát a lábai közé támasztotta. Mindhárman elvigyorodtunk, aztán már el is készült a fotó. Egy alacsony lány lépett elénk, aki kamerázott.
- Köszönnétek Roxanának? - kérdezte.
- Szia, Roxana - szólt Cal továbbra is karolva engem.
- Hali - intettem kedvesen a kamerába.
- Mehet egy újabb kép? - jött egy másik lány.
- Mehet - mondta Calum.
A lány beállt mellé, aztán megint elkészült egy kép. Ezután már csak beszélgettünk velük, miközben Cal még mindig karolta a derekam.
- Hát, azt hiszem, nekünk mostmár mennünk kéne - szólalt meg a magas srác.
- Maradjatok még egy picit beszélgetni! - kérleltek minket egyszerre többen.
Felnéztem Calra jelezve, hogy maradjunk még. Beadta a derekát, úgyhogy a lányok éljenezni kezdtek, miközben mi csak nevettünk.
- Calum, mi ez az új cucc rajtad? - kérdezte az egyik lány.
- Hát, öhm - kezdett bele.
- Otthon történt egy kis baleset, ezért most az apukám cuccai vannak rajta - fejeztem be helyette.
- Ja - nyögte ki Cal.
- Mi volt az a baleset? - kíváncsikodtak.
- Tojásokat próbáltunk feltörni egy kézzel, amiből aztán csata lett - felelte Calum vigyorogva nézve le rám. Viszonoztam.
- A hajam még mindig tojásos, mert ez a kiwi rámöntötte a tálban lévő tojáslét - szóltam, aztán picit durcásan megböktem Cal oldalát.
- Hé! - kapott oda a szabad kezével.
Elnevettük magunkat a lányokkal. Szerencsére a kiwi is megenyhült, így ő is hangos hahotázásban tört ki.
Ezután elköszöntünk a rajongóktól és elindultunk vissza hozzánk. Csendben sétáltunk egymás mellett.
- Mi van, durcizol? - néztem fel az arcára.
- Nem - vágta rá. Hangnemén éreztem, hogy nem mondott igazat, de inkább nem firtattam. Beléptünk a házba, ahol nagyon finom illatok kavarogtak. Leraktuk a bevásárolt dolgokat a konyhapultra.
- Megvettünk mindent - mondtam anyukámnak, aki épp a mosogatógépbe pakolt.
- Rendben. Tegyétek őket a helyükre - szólt, aztán becsukta a gép ajtaját és kivonult a konyhából.
Nagy lustaságom végre véget ért, ami egy új részt eredményezett. Remélem tetszeni fog nektek, még így a hosszas késés után is. Számítok pár visszajelzésre - ezalatt néhány kommentet, esetleg egy-két feliratkozót értek, illetve, aki szeretne csatlakozhat a Facebook-csoportba.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------
Ekkor hallottuk, hogy kizáródik az ajtó, vagyis valamelyik szülőm hazaért.
- Te jó Isten! - nézett körül anya a konyhába lépve.
- Itt meg mi a fene történt? - kérdezte apa.
Callal még mindig egymást öleltük és úgy néztünk rájuk. Inkább elhúzódtam tőle.
- Nyugi! Feltakarítjuk! - nyugtatgattam őket.
- Hát, még szép! - tette csípőre a kezét anya. - De azért nem lenne rossz tudni, hogy mégis mit műveltetek.
- Először próbáltunk feltörni néhány tojást egy kézzel, aztán végül csatáztunk - magyaráztam.
- Elhasználtátok az összes tojást, ugye? - kérdezte anyukám.
Bólintottam egyet.
- Akkor takarítás után elmentek a boltba és vesztek! - hangzott el "büntetésünk".
- De Calnak nem lesz miben jönnie - jeleztem, hogy a srác nadrágja is olyan lett.
- Majd én adok neki egy melegítőnadrágot, meg egy pólót is - szólt apa kedvesen mosolyogva a magas srácra.
- Köszönöm - biccentett Calum.
Elsiettünk a felmosócuccokért, aztán munkához láttunk. Viszonylag gyorsan végeztünk a takarítással. Felmentünk az emeletre apával és Callal. Ők ketten bevonultak a hálóba, hogy apa kölcsönözzön neki ruhákat, én pedig a szobámba mentem átöltözni. Egy fekete-fehér csíkos pólót és fekete nadrágot vettem fel. Ezután átsiettem a fürdőszobába, hogy helyrehozzam a hajam. Pár percig csak döbbenten bámultam a frizurámat, amire már félig rászáradt a tojás. Nem tudtam, mit kezdjek vele. Végül megpróbáltam átfésülni, ami nehézkesen, de sikerült, aztán egy copfba kötöttem. Borzalmas látvány volt még így is, de kint már sötétedett, így gondoltam elmegy.
Kiléptem a fürdőszobából, aztán lelépkedtem a lépcsőkön. Cal már lent várt egy szürke melegítőben, fekete pólóban, rajta szürke szvetterrel és a fején a sokásos sültös sapijával, aminek sültje hátulra került. Tökéletesen festett. Mellette én elvesztem, de eléggé.
- Anya kérhetek pénzt a tojásokra? - kiáltottam a cipőmet rángatva a lábamra.
- Persze, de még felírtam néhány dolgot, amit vehetnétek - jött oda hozzám, majd a kezembe nyomott egy papírt, ami tele volt írva. Hát, igen... "Néhány" dolog.
- Ezt mind hozzuk is haza? - néztem anyára.
- Calum erős, így cipelheti a nehezebb dolgokat - vonta meg a vállát, aztán eltűnt.
- Szuper - mondtam, majd kizártam az ajtót és kiléptem rajta. Utánam Cal is.
- Miket kell vennünk? - kérdezte, aztán kikapta a kezemből a papírt. Gyorsan végignézte a listát.
- Hát, ez sok lesz, de majd megoldjuk - mosolygott le rám.
- Mi mindent - viszonoztam.
Mostmár messzebbre kellett mennünk, ugyanis sajnos pont az élelmiszerbolt van a legtávolabb tőlünk. Az odafelé úton jó páran megbámultak minket, ami fura volt. Azt nem tudom, miért... A sötétben nem hiszem, hogy látszott, hogy tojásos a hajam. Valószínűleg Calt nézték a fiatalabbak, hiszen hozta a szokásos 'túl jól nézek ki' formáját. A mellettünk elsétáló idősebb emberek gyakran egy aranyos mosolyt címeztek nekünk. Lehetséges, hogy a magasságainkon mosolyogtak, hiszen Cal kb. másfél fejjel magasabb tőlem.
Besétáltunk az üzletbe. Kedvesen üdvözöltük az elárusítólányt, akin láttam, hogy szimpatizált Calummal.
A srác vitte a kosarat, amibe én folyamatosan pakoltam a termékeket, amiket anyukám felírt a papírra. Teli kosárral értünk a kasszához. Kirakodtunk, aztán a magas, vékony, hosszú barna hajú lány elkezdte bekasszálni. Cal pakolt a táskába, míg én csak csendben figyeltem az eléggé feszült lányt. Igen, Calum jelenléte zavarta őt ennyire össze. Míg fizettem, mellém állt a srác. A lány kissé remegő kézzel adta oda nekem a visszajárót.
- Köszönjük. Szia - mosolyogtam rá együttérzően.
- Cső - köszönt Cal is.
A lány csak hlkan odabökött egy "sziasztokot".
- Feltűnt neked, hogy mennyire zavarba hoztad azt a szegény lányt? - kérdeztem felfelé nézve a Calumra, amikor kiléptünk a boltból.
- Persze - vigyorgott büszkén. - Rajtad is észre szoktam venni - tette hozzá.
Nyeltem egyet.
- Oh - nyögtem ki.
- Feltudnám sorolni a reakcióidat - szólalt meg újra. - Például, amikor bókolok neked, mindig elpirulsz, ami nagyon aranyos - kezdett bele a felsorolásba. - Amikor ma a pultnál mögéd álltam, éreztem, ahogy remegtél, vagyis zavarban voltál a közelségemtől.
- De akkor túl közel voltál... És... És... Fura volt, mert - kezdtem magyarázkodni.
Nem tudtam fojtatni, mert nem volt mit mondanom. Igaza volt. Nagyon is zavarba hozott, akárcsak már azelőtt ezerszer.
- És, mit vált ki belőled az én közelségem? - csúszott ki a számon a kérdés.
- Hát - kezdett volna bele, ha nem sikítja el mellettünk valaki magát. - Na, basszus - csúszott ki Cal száján, amikor meglátta, hogy néhány rajongó az.
- Megfogom a táskát, amíg beszélsz meg fotózkodsz velük - mondtam felnézve rá.
- Nem futhatunk inkább el? - kérdezte, amolyan 'na, ne már' stílusban.
- Ne legyél már gonosz! - vettem el tőle a táskát, aztán félre álltam.
Mosolyogva néztem, ahogy boldogan pózolnak Cal mellett a szebbnél szebb lányok.
- Lenne kedved rajta lenni a képen? Hiszen Calumhoz tartozol - kérdezte tőlem mosolyogva egy szőke lány.
- Nem is tudom - hezitáltam.
Cal biccentett a fejével, hogy menjek oda, aztán a lány még egyszer kérte.
- Rendben - mosolyogtam. - Hova tegyem addig a táskát? - gondolkodtam hangosan.
- Majd én fogom - vette el tőlem Cal.
Beálltam a srác másik oldalára, ő meg gyengéden átkarolta a derekamat.
A táskát a lábai közé támasztotta. Mindhárman elvigyorodtunk, aztán már el is készült a fotó. Egy alacsony lány lépett elénk, aki kamerázott.
- Köszönnétek Roxanának? - kérdezte.
- Szia, Roxana - szólt Cal továbbra is karolva engem.
- Hali - intettem kedvesen a kamerába.
- Mehet egy újabb kép? - jött egy másik lány.
- Mehet - mondta Calum.
A lány beállt mellé, aztán megint elkészült egy kép. Ezután már csak beszélgettünk velük, miközben Cal még mindig karolta a derekam.
- Hát, azt hiszem, nekünk mostmár mennünk kéne - szólalt meg a magas srác.
- Maradjatok még egy picit beszélgetni! - kérleltek minket egyszerre többen.
Felnéztem Calra jelezve, hogy maradjunk még. Beadta a derekát, úgyhogy a lányok éljenezni kezdtek, miközben mi csak nevettünk.
- Calum, mi ez az új cucc rajtad? - kérdezte az egyik lány.
- Hát, öhm - kezdett bele.
- Otthon történt egy kis baleset, ezért most az apukám cuccai vannak rajta - fejeztem be helyette.
- Ja - nyögte ki Cal.
- Mi volt az a baleset? - kíváncsikodtak.
- Tojásokat próbáltunk feltörni egy kézzel, amiből aztán csata lett - felelte Calum vigyorogva nézve le rám. Viszonoztam.
- A hajam még mindig tojásos, mert ez a kiwi rámöntötte a tálban lévő tojáslét - szóltam, aztán picit durcásan megböktem Cal oldalát.
- Hé! - kapott oda a szabad kezével.
Elnevettük magunkat a lányokkal. Szerencsére a kiwi is megenyhült, így ő is hangos hahotázásban tört ki.
Ezután elköszöntünk a rajongóktól és elindultunk vissza hozzánk. Csendben sétáltunk egymás mellett.
- Mi van, durcizol? - néztem fel az arcára.
- Nem - vágta rá. Hangnemén éreztem, hogy nem mondott igazat, de inkább nem firtattam. Beléptünk a házba, ahol nagyon finom illatok kavarogtak. Leraktuk a bevásárolt dolgokat a konyhapultra.
- Megvettünk mindent - mondtam anyukámnak, aki épp a mosogatógépbe pakolt.
- Rendben. Tegyétek őket a helyükre - szólt, aztán becsukta a gép ajtaját és kivonult a konyhából.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)