Sziasztok. :)
Sokat késve, de itt lenne az új rész. Remélem vártátok már és örültök neki, illetve tetszeni fog! Elfogadok néhány kommentet is. Bátran írjatok! ;)
Jó olvasást!
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------
*Április utolsó hetén*
Callal egyre több időt töltünk együtt. Ha nem személyesen, akkor telefonon beszélgetünk. Próbálunk minden másodpercet kihasználni, amíg itt vannak Londonban, mert nemsokára visszautaznak Ausztráliába, ami nagyon messze van.
Ma a suliban is végig sms-eztünk. Apró kis semmiségekről témáztunk órákig.
Az utolsó órán szenvedtem. Alig vártam már, hogy kicsengessenek és elkezdődjön a hétvége.
Utolsóként léptem ki az iskola ajtaján. Megálltam fent a lépcsőknél a bejárat előtt. Ekkor két hosszú kar fonta körül a hasamat. Összerezzentem a hirtelen érintéstől, aztán megcsapott Cal illata. Lehunytam a szemem, karjaimat pedig az övéire tettem.
Nyitódni hallottam az iskola ajtaját.
- Calum! - Lana idegesítő hangja szinte visszhangzott.
- Basszus... - sziszegtem.
Cal elvette az egyik kezét a hasamról, a másik viszont ott maradt. Végig súrlódott a csípőmön, majd a derekamon állapodott meg. Erővel fordított a hang felé.
- Oh... Stella - nézett végig rajtam fintorogva Lana.
- Hello - köszönt nekik kedvesen a mellettem álló és engem átkaroló magas srác. Lanával és Miával találtam szemben magam.
- Ő a barátnőd? - mutatott rám az előbbi.
- Hát... - kezdett bele Cal.
- Nem! - vágtam rá.
- Még szerencse - villantott egy ezer wattos mosolyt a lány természetesen Calra.
Inkább megfordultam, aztán lelépkedtem a lépcsőkön. Nem volt kedvem egy ilyen témájú és hangulatú beszélgetéshez. Még a végén neki ugrottam volna valamelyiknek és kitépkedtem volna a haját.
Távolodva tőlük hallottam, hogy Cal duruzsol nekik valamit.
Még életem egyik legjobb pillanatát is képes elrontani ez a két ringyó. Pedig olyan romantikus volt, ahogy átölelt. Szimplán így szótlanul nagyon is egy hullámhosszon voltunk.
Mérgemben még a könnyeim is folytak. Dühösen töröltem le őket az orcámról. Összefontam magam előtt karjaimat, aztán csak magam elé meredve álldogáltam háttal nekik.
Pár perc múlva lépteket hallottam.
Megint körülfonta a két hosszú kar a hasamat.
- Cal - szóltam kedvesen.
Megnyugtatott a közelsége.
Arcát a nyakamba nyomta, aztán egy puszit célzott oda. Elmosolyodtam.
Felé fordultam. Barna szemei gyönyörűen csillogtak.
Lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát, aztán hozzábújtam. Beszívtam édes, mámorító illatát.
Pár perc után elváltunk, majd Cal átkarolta fél kézzel a derekamat és elindultunk hozzánk.
- Ma már nem kell tanulnod, igaz? - kérdezte.
- Nem, de miután megebédeltünk, el kéne látogatnunk a könyvtárba - feleltem.
- Okés. Mit szeretnél ott? - tette fel újabb kérdését.
- Kikölcsönözni egy könyvet? - szóltam cinikusan.
- Ezt gondoltam, de milyet?
- Kaptunk egy kötelező olvasmányt és azt szeretném - magyaráztam.
- És végigakarod olvasni a hétvégét? - riadt meg egy picit.
- Nem, de így legalább nem mondhatja senki sem, hogy nem volt a kezemben a könyv - vontam meg a vállam.
Cal felnevetett.
- Milyen cseles valaki - mondta kuncogva - Most büszek vagyok - emelte fel beképzelten a fejét.
Én is elnevettem magam.
- Miért is? - húztam fel a szemöldököm.
- Mert egyértelmű, hogy ez az ötlet tőlem származik - felelte.
- Nem tudtam, hogy te is ezt szoktad csinálni.
- Oh... Akkor mégegy dolog, ami közös bennünk - mosolygott le rám. Viszonoztam.
A házunkhoz értünk. Kizártam az ajtót, aztán bementünk.
- Még maradt tegnapról egy kis spagetti. Megfelel? - tártam ki a hűtő ajtaját.
- Ja, hogy most én is egyek veled? - könyökölt a pultra, majd két kezével támasztotta a fejét.
- Nem muszáj, de illedelemből megkérdeztem - vontam vállat - Lehet jobban esne.
- Hát, ha úgy jobban fog esni, akkor rendben - mosolygott.
Megmelegítettem a spagettit, aztán szedtem Calnak és magamnak is.
Csendben falatoztunk a pultnál ülve.
Miután jóllaktunk, beraktam a mosogatógépbe a tányérainkat.
Elindultunk a könyvtárba. Nem lakunk valami messze tőle, ezért kb. 10 perc alatt odaértünk. A könyvtárba lépve besétáltunk két könyvespolc közé.
Megálltam a polc előtt, aztán felfelé ágaskodva próbáltam leolvasni a költők neveit. Cal mögém lépett. Megbökte két ujjával az oldalamat.
- Na! - kiáltottam fel, mivel csiklandós vagyok.
- Csst - figyelmeztetett, hogy ne hangoskodjak.
- Engem te ne csitítgass! - fordultam felé, aztán haragosan néztem a szemeibe.
Elmosolyodott. Rafinált fejét látván tudtam, hogy ebből nem fog valami jó kisülni.
- Nem, Stella! Nem veszem le a nadrágomat! - mondta elég hangosan.
- Basszus, Cal! - sziszegtem vörös fejjel.
Elnevette magát, aztán elégedetten otthagyott a két polc között.
Lekaptam a polcról a keresett könyvet, majd a könyvtárosnőhöz sétáltam. Éreztem ahogy ég az arcom. Kaptam pár kellemetlen pillantást. Próbáltam minél gyorsabban kievickélni az épületből.
Drága jó barátom kint várt. Kedvesen mosolyogva lépkedtem felé, aztán amikor odaértem hozzá egyből megváltozott az arckifejezésem. Dühösen löktem meg őt minden erőmet összegyűjtve. Nem nagyon mozdult meg.
Gyorsan lépkedtem el tőle.
- Héjj! Ez mi volt? - jött utánam.
Egyre sűrűbben szedtem a lábaimat. Természetesen neki nem volt megerőltető picivel gyorsabban lépkedni. Futni kezdtem, így ő is.
Gyorsítottam tempómon. Éreztem, hogy esélytelen előle rohannom, de nem adtam fel. Hirtelen nekem csapódott mögülem, aminek hatására a földre zuhantunk.
- Megvagy! - szorított magához.
- A francba! - szóltam dühödten.
Begurult a fűbe, - továbbra is magához nyomva engem - hogy ne legyünk útban a járdán. Megfordultam, hogy arccal, ne pedig háttal legyek neki. Fölötte voltam. Fordított helyzetünkön, így én kerültem alulra.
- Olyan veszélyes lennék, hogy futni kell előlem? - nézett a szemembe huncutan.
Nem válaszoltam neki. Oldalra fordítottam a fejem is, hogy ne kelljen ránéznem.
- Nem illik elfordulni, ha valaki kérdez tőled valamit! - szólt korholva.
Megvontam a vállam.
- Ne vonogasd a vállad! - figyelmeztetett.
- Azt csinálok, amit akarok! - néztem rá mérgesen.
- Ó, de durci valaki - vigyorgott.
- Ha-ha! - ráztam meg a fejem közben, amolyan 'ez nem lehet igaz' arckifejezéssel a szememet forgatva.
Calum lemászott rólam, felállt, aztán a kezét nyújtotta, hogy segítsen nekem felkelni. Elfogadtam.
Elindultunk vissza hozzánk. Pár perc alatt odaértünk.
Callal nem törődve felsiettem a szobámba. Leraktam a könyvet az asztalra, aztán már indultam is vissza. Az ajtóban belebotlottam a srácba.
- Karambol - mondta játékosan.
Elnevettem magam. Mosolyogva néztem fel barna szemeibe. Viszonozta.
- Végre mosolyogsz és nem durcizol! - simította meg az arcom kézfejével, így még szélesebben mosolyogtam.
- Khm - köszörültem meg a torkom, aztán elléptem előle és kikerülve őt lesiettem a lépcsőkön a konyhába.
Cal utánam jött.
Megint rákönyökölt a pultra, amíg én kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle egy üveg narancslevet.
- Narancslé? - kérdeztem tőle, hogy kér-e.
Csak bólintott egyet.
Megfordultam, hogy kivegyek a felső szekrényből egy poharat neki is.
Természetesen anyának megint rakodnia kellett és pont a poharakat tette a legfelső polcra.
Persze, ő a 175 centiméterével feléri, de én a 153-mammal nem éppen.
Nyújtózkodni kezdtem. Sikertelen kísérlet volt. Felfelé bámultam, amikor Cal teste nyomódott nekem hátulról, hogy le tudja venni a poharat. Nem esett nehezére kinyújtani a kezét. Letette elém a most beszerzett porcelán darabot, miközben még mindig teljesen hozzám simult. Elmosolyodtam közelségétől. A pulton lévő poharat bámultam. Ekkor közel hajolt hozzám.
- Egyébként kikészít amikor a szemedet forgatod - suttogta a fülembe mély hangon. A hideg is kirázott tőle.
Magam sem tudom honnan, de eszembe jutott, hogy sokaknak milyen jól sikerül egy kézzel feltörni egy tojást ezért, hogy tereljem a szót felhoztam ezt a témát:
- Te fel tudsz törni egy tojást egy kézzel? - Öö ... Ja - szólt bizonytalanul.
- Hát, nekem nem megy - toltam el magamtól, aztán a hűtőhöz léptem és kivettem belőle egy teli tojástartót, az alsó konyhaszekrényből pedig egy nagy tálat.
Cal ezalatt öntött magának narancslevet és azt szürcsölgetve figyelt engem.
- Nézd! - mondtam, majd kezembe fogtam egy tojást és megpróbáltam feltörni azt.
Természetesen nem jött össze, így szinte mindenhova került a tojásból.
- Uppsz - néztem végig magamon elhúzva a számat.
Elég sok került a pólómra, egy kevéske a nadrágomra.
- Megmutassam, hogy kell? - ajánlotta fel Cal.
- Aha - mosolyogtam.
Átsétált mellém. Kezébe fogott egy tojást, majd feltörte. Mindenmerre fröccsent belőle, tehát neki sem sikerült a mutatvány.
Nevetni kezdtem a látványon és a srác meglepett fején.
- Ne nevess! - figyelmeztetett mosolyogva.
Tovább nevettem, mert lehetetlen volt abbahagyni. Erre a tojásos kezével rácsapott a fenekemre. Egyből észbe kaptam.
- Héjj! - szóltam rá picit dühödten.
Megkaptam egy tojást, aztán felágaskodva a fejére nyomtam. A fehérje végigfolyott az arcán. Megint felnevettem.
- Igen?! Szóval így játszunk? - vonta fel szemöldökét.
Kezébe fogta a tálat, ami arra a célre szolgált, hogy beleüssük a tojásokat. Volt benne egy kevés, így rám öntötte tartalmát.
- Áá - sikítottam egyet, ahogy a nyálkás lé végigfolyt a fejemen.
A magas srác nevetni kezdett. Mérgemben megdobtam őt egy tojással.
- Nesze neked! - hajítottam neki még egyet.
- Na-na! - fogott meg egyszerre kettőt, aztán mindkettőt rámdobta.
- Calum! - üvöltöttem dühödten a nevét.
- Tessék? - kérdezte ártatlanul.
- Anyukád hogy van? - vigyorogtam, aztán megfogtam az egész tojástartót, amiben még volt jó néhány tojás. Cal felé hajítottam.
- Héjj! Ez nem esett jól! - vágott egy csalódott fejet.
Összefonta maga előtt karjait és úgy figyelt engem. Pár percig csak csendben tűrtem tekintetét, aztán megadtam magam.
- Jaj, te! - tártam szét a karjaim. Igaz, egy tojás volt a fekete pólója, de nem érdekelt, hiszen én is olyan voltam.
Megöleltem őt. Viszonozta. Szorított magához.
Ekkor hallottuk, ahogy kizáródik az ajtó, vagyis valamelyik szülőm hazaért.
