Hi, gurls. :D
First of all: Boldog nőnapot nektek! :*
Szóval, térjünk a lényegre... Szörnyen hosszú késéssel, de bizony jól láttok, mert egy új rész született meg. Bocsánatot kérek, hogy ilyen sokáig kellett várnotok erre a (szerintem) elég unalmas részre, de azért remélem, még mellettem álltok és tetszeni fog nektek!
A Facebook-csoport továbbra is működik és nagy örömömre bővül is az emberkék számával, szóval ha esetleg még nem vagy tagja, akkor a lentebb feltüntetett linkre kattintva máris azzá válhatsz.
Ezenkívül, ha még nem iratkoztál fel a blogra, akkor tedd meg nyugodtan és egy kommentért sem haragszom meg! ;)
Ennyi lettem volna
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------
Calummel megköszörültük a torkunkat, aztán hátat fordítottam a srácnak és megfogtam a kislány apró kezét.
- Megetted a pudingot? - vezettem a szobám felé, hogy felkapjak magamra egy pólót; egy fehér alapon zöld mosolygós kiwit ábrázoló rövid ujjút választottam, mert jó poénnak gondoltam. Ehhez egy fehér inget párosítottam. Eközben Nickyvel megbeszéltük, hogy mivel elfogyasztotta a csokis finomságot, ezért máris indulunk a játszótérre.
Lesiettünk a lépcsőn, majd be a konyhába, ahol teljes rend volt. Átlépkedtem a nappaliba. Calum épp az egyik pólóját öltötte magára. Inkább visszafordultam, így újra a konyhába kerültem. Nickynek már hűlt helye sem volt ott. Gondoltam, hogy az előszobában lesz. A kiwi még nem volt ott, ezért fordultam egyet, így szólva:
- Cal...
Épp akkor lépett be a konyhába, így sikeresen nekiütköztem.
- Hoppá - fogta meg két nagy tenyerével a vállamat. Közelségétől biztosan elpirultam, főleg a fürdőszobában történtek után. Nem mertem ránézni sem, ezért inkább csak megfordultam. Az előszobában segítettem a még mindig a cipőjével bajlódó Nickynek, aztán én is beleléptem lábbelijeimbe. Mindannyian elkészültünk, így kiléptünk a házból. Bezártam a házunk ajtaját, aztán lesiettem a lépcsőn Calhez és Nickyhez, akik egymás kezét fogva vártak rám. Én is megfogtam a kislány másik szabad kezét.
- Lecsúsztok majd velem a csúszdán? - kérdezte.
- Ha szeretnéd - vontam vállat.
Elég gyorsan a térre értünk. Ott a szőke kislány megiramozta a hintákat. Mi Callel félreálltunk, hogy ne legyünk útban.
- Tetszik a pólód - szólalt meg egy idő után.
- Nekem is - mosolyogtam fel rá.
Ő is engem bámult egy gyönyörű mosollyal az arcán. Széttárta karjait, hogy bújjak oda hozzá. Természetesen gondolkodás nélkül közelebb léptem a kiwihez. Átkaroltam a hátát, ő meg a derekamat.
- Holnap és holnap után is lesz koncertünk - mondta.
- Nem gond.
- De akkor nem tudok segíteni.
- Dehogynem tudsz! - simítottam meg a hátát - Attól még nyugodtan hozzánk jöhetsz a koncert után. Majd odaadom a kulcsaimat - ajánlottam fel.
- Biztos? - tolt el egy picit magától.
Karjaival még mindig átkarolta a derekamat, én meg apró kezeimet a mellkasához nyomtam.
- Biztonságot adsz. Főleg éjszaka. Most is félnék így, hogy már sötétedik, de te itt vagy és ez megnyugtat - magyaráztam mosolyogva.
- Ez jólesik - mosolygott ő is.
- Férfiből vagy és ti biztonságot adtok a másik nemnek! - böktem meg a pofiját. Elnevette magát, aztán egy puszit nyomott a homlokomra.
Elváltunk egymástól, így újra mellé álltam. Csendben figyeltük, ahogy Nicky szinte uralja a játszóteret.
- Megnézed, mennyi az idő? - pillantottam Calre hosszú percek múltán.
- Fél hét - felelte. - Huh, gyorsan eltelt az idő.
- Nagyon - értettem vele egyet. - Tényleg, még a kisboltba is be kell térnünk - jutott eszembe, hogy kellenének dolgok ahhoz, hogy tudjunk enni is valamit.
- Akkor menjünk, csak még kiszedem Nickyt a játszótérről - indult a kislányért.
Miután meglett Nicky, megkezdtük utunkat a kisbolthoz. Ők is bejöttek velem. Egy jól megpakolt kosárral értünk a kasszához, ahol megint az a lány szolgált, aki zavarba jött pár napja a kiwitől.
Bepakoltunk a táskába, majd természetesen Cal vitte. Én Nicky kezét fogva sétáltam mellette.
- Mi lesz a vacsora? - kérdezte a kislány.
- Darakása, ha megfelel - néztem le rá.
- Azt szeretem - ásított egyet.
Egy kb. 10 perces séta után estünk be a házba.
Calum bevitte a konyhába a bevásárolt dolgokat, amíg levetkőztettem Nickyt. A kiwi után mentünk, aki már a táskából pakolgatott a pultra.
- Cal, tudsz főzni darakását? - kérdeztem tőle.
- Megpróbálhatok - vont vállat. - Nem lehet nehéz.
- Okés, akkor én megfürdetem Nickyt - ágaskodtam fel a sráchoz, majd egy puszit nyomtam az arcára.
Bevezettem Nickyt a fürdőszobába, ahol aztán megengedtem a csapot és bedugtam a lefolyót. Leráncigáltam a kislányról a ruháit, majd beleültettem a kádba. Ezután felsiettem a szobámba, mert anyáék odarakták a cuccait. Előszedtem a pizsijét, aztán visszatértem a fürdőszobába. Mosdatása közben megint megcélzott néhány kérdéssel.
- Szerelmesek vagytok Calummel? - jött az első.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- De tetszik neked - nézett rám.
Csendben maradtam pár percig.
- Lehet - vontam vállat végül mosolyogva.
Miután sikeresen megfürdettem és felöltöztettem a kislányt, csatlakoztunk Calhez a konyhába, ahol ő már kész vacsorával várt minket. Mindannyian jóllaktunk a darakásával, így tele hassal ültünk magunknak a pultnál.
- Álmos vagyok - ásított egyet a kislány.
Cal és én is leszálltunk a bárszékeinkről. A srác felkapta Nickyt, én meg előttük billegtem fel a szobámig. A kislány fog ott aludni, mi Calummel meg majd megoldjuk valahogy.
A kiwi az ágyba tette Nickyt, én meg nyomtam egy puszit a máris félálomban lévő lányka homlokára.
Visszamentünk a konyhába, ahol elrakodtunk magunk után és elhatároztuk, hogy lezuhanyzunk. Én a földszinten, Calum az emeleten vonult be a fürdőszobába.
Jólesett ezután a nap után a frissítő langyos zuhany. Állandóan a fürdőszobában történt dolgok jártak a fejemben. Bizsergett a bőröm Calum érintésére gondolva. És mellesleg elég idétlenül nézhettem ki, ahogy egy óriási vigyorral a fejemen tusoltam.
