2. fejezet: Ismerkedés

Sziasztok. :)
Íme, meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek! Megint köszönöm az egy komit! Ezenkívül nagyon örülök a két feliratkozónak! Azért majd nyugodtan emelkedhetnek ezek a számok! :PP :D
Hát ennyi lenne. Jó olvasást! :)
----------------------------------------------------------------------------
Pont amikor már rányomott volna a gombra egy fekete valami csapódott nekünk, éppenséggel jobban Calumnak. A mellettem álló srác hirtelen leesett a padlóra. Elordítottam magam:
- Calum!
Lerogytam mellé, majd könnyes szemekkel bámultam az eszméletlenül fekvő srácot.
Mellém lépett egy biztonsági, majd Luke is. Riadtan néztek le. Az őr felkapta Calumot, majd elsietett vele. Ugyanabban a helyzetben maradtam ott a padlóra rogyva. Kezemmel a fejemet fogtam és zokogtam.
- Hé, nyugi! - guggolt le mellém Luke, majd magához ölelt. Pár percig abban a helyzetben voltunk, majd újra megszólalt.
- Gyere! Nem engedhetem, hogy ilyen állapotban távozz innen! - állt fel, majd felém nyújtotta kezét. Lassan felnyúltam és megfogtam.

- Minden rendben lesz! - nyugtatgatott.
Megálltunk a 5sos feliratú ajtó előtt. A mellettem álló magas fiú benyitott. Ashton és Michael kérdőn néztek ránk.
- Valami történt Calummal... Ő is ott volt... - bökött felém a fejével Luke.
- Óó... - nézett végig rajtam Ash.
- Te tudod, mi történt, ugye? - kérdezte engem bámulva Mikey.
- Nagyjából... - mondtam halkan.
- Most hol van Cal? - kérdezte idegesen Ash.
- Azt hiszem, az orvosiba vitték... - felelte Luke.
- Menjünk, nézzük meg, mi van vele! - lépett ki az ajtón köztem és Luke között.
Mikeyval és Luke-kal utána indultunk.
- Biztos, hogy nekem itt kéne lenne veletek?! - pillantottam Luke-ra félve.
- Engem nem zavarsz. - mosolygott Mikey. Vissza mosolyogtam rá, majd megsimítottam a vállát, amolyan 'köszönet' képp.
Megálltunk egy fehér ajtó előtt. Mivel Ash volt legelöl, ő nyitott be. Egymás után léptünk be a fehér szobába. Calum az ágyra volt fektetve. Őt látván újra könnybe lábadtak a szemeim.
- Tudja valamelyikőtök, hogy mi történt? - nézett végig rajtunk az orvos.
- Igen, én tudom... - léptem előbbre kicsit bátortalanul.
Az orvos érdeklődve figyelt.
- Épp képet akartunk készíteni, amikor valami a fejének csapódott. Ezután leesett a padlóra és eszméletét vesztette... - meséltem.
- Nem tudod, mi volt az a 'valami'?! - tett fel egy újabb kérdést.
- Nem. - feleltem a fejemet rázva.
- Hát, te sem vagy valami jó állapotban... - figyelte a remegő térdeimet és kezeimet.
- Megijedtem. - néztem én is a testrészeimre.
- Vedd be ezt a nyugtatót! - nyomott a kezembe egy tablettát, miután kiszedte a gyógyszeres dobozból.
- Rendben. - fogadtam el tőle, majd odasétáltam a mosdókagylóhoz.
Megengedtem a csapot, aztán a hideg víz alá nyomtam mindkét csuklómat, hogy azzal is egy picit segítsek az idegeimen. Ezután a nyelvemre tettem a tablettát és a tenyerembe engedve egy kis vizet, le is nyeltem.
Visszasétáltam Luke és Mikey közé.
- Addig, amíg megpróbálok tenni valamit azért, hogy ne essen semmi baja és esetleg felébredjen, legyetek szívesek kisétálni innen. - szólt az orvos.
Mi megfogtuk magunkat és kikullogtunk a teremből. Leültünk az ott kint lévő székekre. Már egy ideje ott üldögéltünk, amikor megszólalt a telefonom. Mindhárman felnéztek a bambulásból, ugyanis a Heartbreak Girl a csengőhangom. Mosolyogva figyelték, ahogy előkapom a telómat.
- Szia, anya! - köszöntöttem.
- Hol vagy már?! - 'támadott' le.
- Most épp egy orvosi előtt ülök a 5 Seconds of Summer tagjaival... - feleltem tök nyugodtan, mintha ez amolyan általános dolog lenne. Persze, azért büszke is voltam.
- Kikkel? - kérdezte hitetlenül.
- Luke-kal, Ash-sel és Mikeyval, Calum az orvosiban fekszik az ágyon és nem tudjuk, hogy most mi van vagy lesz vele! - adtam meg a választ.
- Ugye, nem történt semmi baj és jól vagy?! - váltott ideges hangnemre.
- Én jól vagyok, de Calum nem éppen... - mondtam szomorúan, majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon. A mellettem ülő Luke gyengéden letörölte onnan. Felé fordultam, aztán kedvesen rámosolyogtam.
- És mikor kívánkozol haza jönni? - kérdezte anya.
- Még nem tudom... Szeretném megvárni, hogy mi lesz Calummal! -válaszoltam.
- Apáddal már szeretnénk lefeküdni aludni. Hogyan jutsz haza?
- Nem tudom... Hívok taxit. - gondolkodtam.
- Hát, annak nem örülnék! - kötött bele az ötletembe.
- Én haza kísérlek. - szólt Luke.
- Nem! Nem kell! - néztem rá.
- De igen! Szívesen elkísérlek! - erősködött.
- Luke elkísér! - mondtam anyának a telefonba.
- Biztos? De, hiszen nem is ismerjük azt a srácot! - bizonytalankodott.
- Tutira elkísér.. És én ismerem!
- Ajjh.. Rendben. Akkor jó éjt! - köszönt el tőlem.
- Jó éjt! - nyomtam ki a készüléket.
- Köszi, hogy majd elkísérsz. - mosolyogtam Luke-ra.
- Nincs mit. - mosolygott vissza.
- Neked a Heartbreak Girl a csengőhangod? - nézett még mindig megdöbbenve Ash.
Csak bólintottam egyet.
- Akkor te nem most láttál és hallottál minket először!
- Most láttalak és hallottalak titeket először élőben! - mondtam. - Tudom, kik vagytok!
- Akkor sorold fel a neveinket vezetéknévvel együtt.
- Oké... Te vagy Ashton Irwin. 1994. július 7-én születtél. - Ash döbbent feje minden pénzt megért. - Luke Hemmings. - fordultam Luke-hoz. - 1996. július 16-án született. Michael Clifford. - néztem Mikeyra. - Ő 1995. november 20-án született.
- Te egy őrült fanatikus vagy! - nevetett Mikey.
- Nem, csak szeretem a zenéiteket, a vicceiteket meg mindent, amit csináltok. - mosolyogtam.
- Mesélj még Calumról is és mondd el a beceneveinket! - adott egy újabb feladatot Ash.
- Calum Hood. 1996. január 25-én született. Calnak becézitek. Téged Ashnek. - mutattam Ashre. - Luke-ot Lukeynak, Michaelt Mikeynak. - soroltam büszkén.
- A marha! - csúszott ki a száján döbbenten.
Én csak elnevettem magam.
- Téged hogy hívnak? Mesélj magadról! - kérte Luke.
- Stella Pale vagyok. Barátoknak Stel. 1997. áprilisában születtem. Teljes mértékben brit vagyok. Itt születtem Londonban. Anyám sebész, apám nőgyógyász. - mondtam el az alap dolgokat magamról. - Ó, és van néhány rokonom Szlovákiában.
- Akkor te 16 leszel? - kérdezte Luke.
- Igen. - feleltem.
- Felébredt, de még kába egy kicsit! - nyílt ki az orvosi ajtaja. Egyszerre 'pattantunk' fel a székekről.
- Egy erősebb ember bevihetné az öltözőtökbe. - nézett a srácokra az orvos.
Mikey elsietett egy biztonságiért, aki aztán felkapta Calumot és becipelte az öltözőbe. Megköszöntük neki, majd elment.
Leültem Calum mellé, aki a kanapén feküdt. Szomorúan bámultam az arcát. Szemei csukva voltak. Csak itt-ott remegett meg a szemhéja, ami azt jelentette, hogy ébren van. Egyszercsak lassan felnyitotta őket, majd feltárult előttem két szép barna szeme. Kérdőn nézett rám.
- Felébredt! - néztem a srácokra, akik a telefonjaikat bújták.
- Igen, ébren van. Az orvos is mondta. - mondta Ash fel sem nézve a készülékéből.
- De tényleg felébredt! Kinyitotta a szemeit! - szóltam.
- Mi?! - néztek fel egyszerre.
- Akkor így mondd! - szólt hozzám elég bunkón Ash.
- Hé, Cal! Emlékszel rám? - lépett a kanapén heverő srác mellé. Ő ránézett. Egy ideig vizsgálta az arcát.
- Apa! Te vagy az?! - szólalt meg.
Tátott szájjal néztünk össze a többiekkel.
- Ne-nem! - dadogott Ash riadtan.
- Tudom! Te Ash vagy, aztán Lukey, Mikey és Stel... Látod még rá is emlékszem! - mutatott rám.
Biztosan elpirultam, Cal csak elmosolyodott.
- Becsaptalak titeket! - nevetett egy jót.
- Ha-ha-ha! - 'nevetett' Ash. Kétségkívül megsértődött.
Luke, Mikey és én egyszerre nevettük el magunkat, majd Ash is meglágyult, így mind az öten csak nevettünk kb. 8 percen át.
- Sajnálom, hogy nem jött össze az a fotó! - ült fel Cal, aztán elhelyezkedett mellettem.
- Viccelsz?! Itt vagyok veletek, az öltözőtökben! Nem kell sajnálnod! Amúgy is az a fontos, hogy te jól vagy! - mosolyogtam. Ő viszonozta.
- Most már csinálhatunk egy csoportképet. - tanácsolta.
- Benne vagyok. - bólintottam.
Ugyebár Calum ült az egyik felemen. Mellé Ash került. A másik felemre Luke ült, mellé pedig Mikey.
A nekünk szemben lévő asztalra tettük a telómat. Kitámasztottuk egy pohárral és beállítottuk időzítőre. Mikey nyomta meg a gombot, majd gyorsan visszaült a helyére és elhelyezkedett. A gép számolt, aztán elkészült a kép. Megnéztük, hogy sikerült. Minden egy 1000 vattos mosollyal a fejünkön ülünk.
- Mostmár mennem kéne! - álltam fel.
Calum bevágott egy 'csalódott fej by: Calum Hood'-ot.

Elnevettem magam. Ő felállt és megölelt. Utána Mikey és Ash is. Luke felkapta a kabátját.
- Akkor elkísérlek! - mosolygott. Viszonoztam.
- Én is akarok menni! - szólt Calum.
- Neked pihenned kell! - figyelmeztettem.
Megint csalódott fejet vágott.
- Sziasztok. Jó éjt! - köszöntem el tőlük.
Luke-kal elindultunk. Az utat végigbeszélgettük. Döbbenten nézett végig a házunkon, amikor odaértünk. Elköszöntünk egy öleléssel, aztán még elkérte a telószámomat.

1. fejezet: A koncert

Sziasztok. :)
Meghoztam az első részt. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek!
Köszönöm szépen az előző részhez az egy komit! Remélem egyre több lesz majd belőle, azonkívül remélem, hogy majd lesznek feliratkozóim is!
Jó olvasást kívánok! :)
-----------------------------------------------------------------------------------
A koncert hétkor lesz. Hatkor kezdtem el készülődni. Lezuhanyoztam; hajat mostam; kiválasztottam, mit veszek fel; minimális sminket vittem fel az arcomra.
Miután már a ruháim is rám kerültek és sikeresen kivasaltam a hajammég fújtam magamra a kedvenc parfümömből.
Kiléptem a lakásajtón. Épp akkor érkeztek meg a szüleim a kórházból.
- Hú, micsoda illatfelhővel van valaki. - lépett hozzám apa. - Gyönyörű vagy! - mosolygott. Visszamosolyogtam rá, bármennyire nem tartottam igaznak kijelentését.
- Kicsim, nagyon csinos vagy! - adott két puszit anya.
- Köszi. - mosolyogtam rá úgy, mint apára.
- Elvigyelek? - kérdezte apa.
- Jó lenne. - feleltem.
- Rendben. Akkor gyere! - bökött a fejével az autó felé.
- Érezd jól magad! - köszönt el tőlem anya.
Csak intettem neki egyet, mielőtt beszálltam volna a kocsiba.
Alig 5-6 perc alatt oda is értünk az O2 Arénához.
- Jó bulizást! - nyomott egy puszit a homlokomra apa, majd visszaszállt az autóba.
Mosolyogva néztem a sötét kocsi után, amíg el nem tűnt a messzeségben. Besétáltam az arénába. Majdnem teli volt. Az első sorban már csak az én helyem volt szabad.
Kicsit szégyenlősen sétáltam el a többi directioner előtt. Leültem a székemre, majd csendben vártam a koncert kezdetét.
Elindult a videó, ahol a srácok álruhában voltak. Szinte egyszerre nevetett fel mindegyikőnk a vicces pillanatoknál. Jót szórakoztunk rajta. Ezután elkezdődött az Up All Night, majd lassan megjelentek a srácok is. Könnyektől csillogó arccal és szemmel bámultuk valamennyien őket. Hihetetlen volt az egész. Élőben látni őket (már amennyire láttam a könnyektől). Hallani csodálatos hangjukat. Ott lenni velük.
Kb. 30 perc múlva jött a srácoknak egy hosszabb szünet. Ennek eléggé örültem, ugyanis ez azt jelentette, hogy most következik a 5 Seconds of Summer. Elkezdődött róluk is egy bejátszás, majd amikor vége lett, egy fényvillanás segítségével jelentek meg. Megint könnyek gyűltek a szemembe. Annyira boldog voltam!
A Superhero című zenéjükkel kezdték meg az előadást. Az Over & Over alatt teljesen elsírtam magam. Luke kellemes mély hangja töltötte be az arénát. Csodálatos volt az egész!
Ők kb. 20 percig tartózkodtak a színpadon. Utánuk újra a 1D következett. Most már kevesebb dalt énekeltek el. Aztán vége lett a koncertnek.
Felálltam a székemről, majd odasétáltam egy férfihoz, akinek az volt a feladata, hogy bevigyen néhányunkat a srácokhoz. Meglepődtem, hogy nem voltunk olyan sokan. Alig lehettünk 12-en. Elindultunk a backstagebe. A fiúk; Niall, Zayn, Harry, Louis és Liam már vártak ránk.
Hatalmas mosoly terült el az arcomon, amikor végignéztem rajtuk.
Megiramoztam Niallt.
- Szia. - köszöntem neki kedvesen.
- Hello. - mosolygott rám, majd megölelt. Nem akartam elengedni, de muszáj volt.
Csináltam vele egy fotót, aztán még beszélgettünk egy kicsit.
Tovább kellett állnom, viszont akkor megpillantottam Calumot, aki épp akkor lépett ki a 5SOS öltözőjéből.
- Calum. - szóltam viszonylag hangosan.
Feje a hang felé irányult, vagyis felém. Egy mosoly jelent meg gyönyörű arcán. Elindult hozzám. Mosolyogva léptem elé.
- Hé, kislány! Oda nem mehetsz! - szólt rám egy biztonsági őr.
- Velem van. - szólt Calum. Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Akkor elnézést! - mondta a biztonsági.
Calum széttárta karjait, én pedig átöleltem. Bezárta kezeit és szorosan ölelt magához. Magasságom miatt fejem a mellkasához nyomtam. Beszívtam illatát. Olyan mámoros volt.. Olyan hihetetlen.. Olyan álomszerű..
Lassan elengedtük egymást.
- Csinálhatok veled egy képet? - kérdeztem tőle.
- Persze. - mosolygott újra.
Kezébe nyomtam a telefonomat, hogy majd ő készítse el a képet, mert ő magasabb. Beálltam mellé, ő pedig átkarolta fél kézzel a derekamat.
- Még előtte megtudhatom a nevedet? - kérdezte.
- Stella Pale. Barátoknak Stel. - mutatkoztam be.
- Rendben. Akkor Stel, készen állsz? - szólt újra.
- Naná! - villantottam egy óriási mosolyt.
Pont amikor már rányomott volna a gombra egy fekete valami csapódott nekünk, éppenséggel jobban Calumnak. A mellettem álló srác leesett a padlóra. Elordítottam magam:
- Calum!

Prológus

Sziasztok. :)
Tudtommal ez az első 5sos-os magyar fanfiction, szóval, ha valaki oltogatni szeretne, hogy esetleg lopom az ötletét, akkor először olvassa el ezt! ;)

Azért kezdtem el a blogot, mert páran mondtátok/írtátok, amikor felvetettem az ötletet, hogy szívesen olvasnátok, akárcsak a másik blogomat ( ~ When love is strong ~ ).
Először természetesen egy egyszerű bemutatkozással és prológussal jöttem, illetve a szereplők képeivel és neveivel. Remélem elnyeri majd tetszéseteket és akár rendszeres olvasóvá is váltok!
Elfogadok néhány kommentet is, úgyszintén pár feliratkozót is! Jó olvasást! :)
---------------------------------------------------------------------------------------------

Bemutatkozás

A nevem Stella Pale. 1997. április 3-án születtem Londonban. Anyám sebész, apám nőgyógyász/szülész. Elég sokmindent elértek már az életben, így nem vagyunk szegények, sőt. Egy elég nagy fehér házban lakunk. Nincs testvérem, de mégsem vagyok egy nyávogó kis liba, aki ha nem mehet el fodrászhoz, hisztit rendez.

Szereplők

Stella Pale

Calum Hood

Luke Hemmings

Michael Clifford

Ashton Irwin

Prológus

És igen, végre elérkezett a péntek. Ezt vártam már mióta. Holnap One Direction koncertre megyek este, ahol a másik kedvenc bandám, a 5 Seconds of Summer is fellép. Ez olyan kettő az egyben program. Mivel VIP jegyem van, találkozhatok majd velük személyesen is. Épp emiatt vagyok olyan izgatott. Reggel már fél hatkor ébren voltam, pedig emígy mivel suli idő van, hétkor szoktam felébredni.
A suliban mindenki azzal villogott, hogy holnap 1D koncertre megy. Elég csendes személyiség vagyok, ezért nem szóltam semmit. Egyedül amúgy is jobban fogom érezni magam, mint az olyan 'plázapicsákkal', akik a suliba és az osztályomba járnak.
Áprilisban töltöm be a tizenhatot. Február van, vagyis már túl vagyunk az iskolai féléven. Fél éve szenvedek ebben a nyomorult osztályban. Elítéltek, mert én nem úgy élek, ahogy ők. Nem lógok éjjelekig a Facebookon és semmilyen káros szenvedélyem sincs... - gondolok itt a cigire, drogokra és a rendszeres alkohol fogyasztásra. Ezeken kívül nem hentergek végig a suli összes fiújával, ahogy sok lány teszi.
Nincs egy barátom se.. Bár nem is bánom, mert inkább vagyok magányos, mint, hogy ilyenekkel zülljek napokig.
Az osztályban lévő lányok közül talán csak én vagyok az egyetlen olyan lány, aki szűz. Mély dekoltázsú pólókat hordanak és extra mini szoknyákat. Persze a fiúk épp emiatt fordulnak meg utánuk. Én meg vagyok a 'kis nyomi', aki senkinek sem kell.

Nagynehezen eltelt ez a sulinap is. Mostmár elég csak a koncertre koncentrálnom.
Ezer vattos mosollyal a fejemen sétáltam hazafelé.
- Sziasztok! - köszöntöttem anyámékat.
Nem jött válasz.. Ezekszerint mindkettőjüket behívták a kórházba.
Fellépkedtem a lépcsőkön, majd a szobámba beérve ledobtam a hátamról a sulitáskámat.
Visszasétáltam a földszintre kezemben az iPademmel. Bementem a konyhába, majd kiszedtem a hűtőből a tegnapi lasagnat. Megmelegítettem a mikroban, aztán helyet foglaltam a pultnál. Lassan falatozni kezdtem. Közben bejelentkeztem twitterre. Ott is mindenki a holnapi koncerttel volt elfoglalva. Végülis ez a TMH turné legelső, kezdő koncertje lesz. Végignéztem a koncerten fellépők adatlapjait. A One Directionből Niall a kedvencem a 5 Seconds of Summerből Calum. Bár talán mindenki közül Calum áll a legközelebb hozzám, a szívemhez. Szeretem, ha egy fiúnak olyan aranyos humora van, mint neki. Általában mosolyog és amiatt én is... Meg azért valljuk be, hogy nem semmi a gyerek külsőleg sem.