2013. augusztus 18., vasárnap

Prológus

Sziasztok. :)
Tudtommal ez az első 5sos-os magyar fanfiction, szóval, ha valaki oltogatni szeretne, hogy esetleg lopom az ötletét, akkor először olvassa el ezt! ;)

Azért kezdtem el a blogot, mert páran mondtátok/írtátok, amikor felvetettem az ötletet, hogy szívesen olvasnátok, akárcsak a másik blogomat ( ~ When love is strong ~ ).
Először természetesen egy egyszerű bemutatkozással és prológussal jöttem, illetve a szereplők képeivel és neveivel. Remélem elnyeri majd tetszéseteket és akár rendszeres olvasóvá is váltok!
Elfogadok néhány kommentet is, úgyszintén pár feliratkozót is! Jó olvasást! :)
---------------------------------------------------------------------------------------------

Bemutatkozás

A nevem Stella Pale. 1997. április 3-án születtem Londonban. Anyám sebész, apám nőgyógyász/szülész. Elég sokmindent elértek már az életben, így nem vagyunk szegények, sőt. Egy elég nagy fehér házban lakunk. Nincs testvérem, de mégsem vagyok egy nyávogó kis liba, aki ha nem mehet el fodrászhoz, hisztit rendez.

Szereplők


Stella Pale












Calum Hood










Luke Hemmings












Michael Clifford











Ashton Irwin












Prológus

És igen, végre elérkezett a péntek. Ezt vártam már mióta. Holnap One Direction koncertre megyek este, ahol a másik kedvenc bandám, a 5 Seconds of Summer is fellép. Ez olyan kettő az egyben program. Mivel VIP jegyem van, találkozhatok majd velük személyesen is. Épp emiatt vagyok olyan izgatott. Reggel már fél hatkor ébren voltam, pedig emígy mivel suli idő van, hétkor szoktam felébredni.
A suliban mindenki azzal villogott, hogy holnap 1D koncertre megy. Elég csendes személyiség vagyok, ezért nem szóltam semmit. Egyedül amúgy is jobban fogom érezni magam, mint az olyan 'plázapicsákkal', akik a suliba és az osztályomba járnak.
Áprilisban töltöm be a tizenhatot. Február van, vagyis már túl vagyunk az iskolai féléven. Fél éve szenvedek ebben a nyomorult osztályban. Elítéltek, mert én nem úgy élek, ahogy ők. Nem lógok éjjelekig a Facebookon és semmilyen káros szenvedélyem sincs... - gondolok itt a cigire, drogokra és a rendszeres alkohol fogyasztásra. Ezeken kívül nem hentergek végig a suli összes fiújával, ahogy sok lány teszi.
Nincs egy barátom se.. Bár nem is bánom, mert inkább vagyok magányos, mint, hogy ilyenekkel zülljek napokig.
Az osztályban lévő lányok közül talán csak én vagyok az egyetlen olyan lány, aki szűz. Mély dekoltázsú pólókat hordanak és extra mini szoknyákat. Persze a fiúk épp emiatt fordulnak meg utánuk. Én meg vagyok a 'kis nyomi', aki senkinek sem kell.

Nagynehezen eltelt ez a sulinap is. Mostmár elég csak a koncertre koncentrálnom.
Ezer vattos mosollyal a fejemen sétáltam hazafelé.
- Sziasztok! - köszöntöttem anyámékat.
Nem jött válasz.. Ezekszerint mindkettőjüket behívták a kórházba.
Fellépkedtem a lépcsőkön, majd a szobámba beérve ledobtam a hátamról a sulitáskámat.
Visszasétáltam a földszintre kezemben az iPademmel. Bementem a konyhába, majd kiszedtem a hűtőből a tegnapi lasagnat. Megmelegítettem a mikroban, aztán helyet foglaltam a pultnál. Lassan falatozni kezdtem. Közben bejelentkeztem twitterre. Ott is mindenki a holnapi koncerttel volt elfoglalva. Végülis ez a TMH turné legelső, kezdő koncertje lesz. Végignéztem a koncerten fellépők adatlapjait. A One Directionből Niall a kedvencem a 5 Seconds of Summerből Calum. Bár talán mindenki közül Calum áll a legközelebb hozzám, a szívemhez. Szeretem, ha egy fiúnak olyan aranyos humora van, mint neki. Általában mosolyog és amiatt én is... Meg azért valljuk be, hogy nem semmi a gyerek külsőleg sem.

2 megjegyzés: