2. fejezet: Ismerkedés

Sziasztok. :)
Íme, meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek! Megint köszönöm az egy komit! Ezenkívül nagyon örülök a két feliratkozónak! Azért majd nyugodtan emelkedhetnek ezek a számok! :PP :D
Hát ennyi lenne. Jó olvasást! :)
----------------------------------------------------------------------------
Pont amikor már rányomott volna a gombra egy fekete valami csapódott nekünk, éppenséggel jobban Calumnak. A mellettem álló srác hirtelen leesett a padlóra. Elordítottam magam:
- Calum!
Lerogytam mellé, majd könnyes szemekkel bámultam az eszméletlenül fekvő srácot.
Mellém lépett egy biztonsági, majd Luke is. Riadtan néztek le. Az őr felkapta Calumot, majd elsietett vele. Ugyanabban a helyzetben maradtam ott a padlóra rogyva. Kezemmel a fejemet fogtam és zokogtam.
- Hé, nyugi! - guggolt le mellém Luke, majd magához ölelt. Pár percig abban a helyzetben voltunk, majd újra megszólalt.
- Gyere! Nem engedhetem, hogy ilyen állapotban távozz innen! - állt fel, majd felém nyújtotta kezét. Lassan felnyúltam és megfogtam.

- Minden rendben lesz! - nyugtatgatott.
Megálltunk a 5sos feliratú ajtó előtt. A mellettem álló magas fiú benyitott. Ashton és Michael kérdőn néztek ránk.
- Valami történt Calummal... Ő is ott volt... - bökött felém a fejével Luke.
- Óó... - nézett végig rajtam Ash.
- Te tudod, mi történt, ugye? - kérdezte engem bámulva Mikey.
- Nagyjából... - mondtam halkan.
- Most hol van Cal? - kérdezte idegesen Ash.
- Azt hiszem, az orvosiba vitték... - felelte Luke.
- Menjünk, nézzük meg, mi van vele! - lépett ki az ajtón köztem és Luke között.
Mikeyval és Luke-kal utána indultunk.
- Biztos, hogy nekem itt kéne lenne veletek?! - pillantottam Luke-ra félve.
- Engem nem zavarsz. - mosolygott Mikey. Vissza mosolyogtam rá, majd megsimítottam a vállát, amolyan 'köszönet' képp.
Megálltunk egy fehér ajtó előtt. Mivel Ash volt legelöl, ő nyitott be. Egymás után léptünk be a fehér szobába. Calum az ágyra volt fektetve. Őt látván újra könnybe lábadtak a szemeim.
- Tudja valamelyikőtök, hogy mi történt? - nézett végig rajtunk az orvos.
- Igen, én tudom... - léptem előbbre kicsit bátortalanul.
Az orvos érdeklődve figyelt.
- Épp képet akartunk készíteni, amikor valami a fejének csapódott. Ezután leesett a padlóra és eszméletét vesztette... - meséltem.
- Nem tudod, mi volt az a 'valami'?! - tett fel egy újabb kérdést.
- Nem. - feleltem a fejemet rázva.
- Hát, te sem vagy valami jó állapotban... - figyelte a remegő térdeimet és kezeimet.
- Megijedtem. - néztem én is a testrészeimre.
- Vedd be ezt a nyugtatót! - nyomott a kezembe egy tablettát, miután kiszedte a gyógyszeres dobozból.
- Rendben. - fogadtam el tőle, majd odasétáltam a mosdókagylóhoz.
Megengedtem a csapot, aztán a hideg víz alá nyomtam mindkét csuklómat, hogy azzal is egy picit segítsek az idegeimen. Ezután a nyelvemre tettem a tablettát és a tenyerembe engedve egy kis vizet, le is nyeltem.
Visszasétáltam Luke és Mikey közé.
- Addig, amíg megpróbálok tenni valamit azért, hogy ne essen semmi baja és esetleg felébredjen, legyetek szívesek kisétálni innen. - szólt az orvos.
Mi megfogtuk magunkat és kikullogtunk a teremből. Leültünk az ott kint lévő székekre. Már egy ideje ott üldögéltünk, amikor megszólalt a telefonom. Mindhárman felnéztek a bambulásból, ugyanis a Heartbreak Girl a csengőhangom. Mosolyogva figyelték, ahogy előkapom a telómat.
- Szia, anya! - köszöntöttem.
- Hol vagy már?! - 'támadott' le.
- Most épp egy orvosi előtt ülök a 5 Seconds of Summer tagjaival... - feleltem tök nyugodtan, mintha ez amolyan általános dolog lenne. Persze, azért büszke is voltam.
- Kikkel? - kérdezte hitetlenül.
- Luke-kal, Ash-sel és Mikeyval, Calum az orvosiban fekszik az ágyon és nem tudjuk, hogy most mi van vagy lesz vele! - adtam meg a választ.
- Ugye, nem történt semmi baj és jól vagy?! - váltott ideges hangnemre.
- Én jól vagyok, de Calum nem éppen... - mondtam szomorúan, majd egy könnycsepp gördült végig az arcomon. A mellettem ülő Luke gyengéden letörölte onnan. Felé fordultam, aztán kedvesen rámosolyogtam.
- És mikor kívánkozol haza jönni? - kérdezte anya.
- Még nem tudom... Szeretném megvárni, hogy mi lesz Calummal! -válaszoltam.
- Apáddal már szeretnénk lefeküdni aludni. Hogyan jutsz haza?
- Nem tudom... Hívok taxit. - gondolkodtam.
- Hát, annak nem örülnék! - kötött bele az ötletembe.
- Én haza kísérlek. - szólt Luke.
- Nem! Nem kell! - néztem rá.
- De igen! Szívesen elkísérlek! - erősködött.
- Luke elkísér! - mondtam anyának a telefonba.
- Biztos? De, hiszen nem is ismerjük azt a srácot! - bizonytalankodott.
- Tutira elkísér.. És én ismerem!
- Ajjh.. Rendben. Akkor jó éjt! - köszönt el tőlem.
- Jó éjt! - nyomtam ki a készüléket.
- Köszi, hogy majd elkísérsz. - mosolyogtam Luke-ra.
- Nincs mit. - mosolygott vissza.
- Neked a Heartbreak Girl a csengőhangod? - nézett még mindig megdöbbenve Ash.
Csak bólintottam egyet.
- Akkor te nem most láttál és hallottál minket először!
- Most láttalak és hallottalak titeket először élőben! - mondtam. - Tudom, kik vagytok!
- Akkor sorold fel a neveinket vezetéknévvel együtt.
- Oké... Te vagy Ashton Irwin. 1994. július 7-én születtél. - Ash döbbent feje minden pénzt megért. - Luke Hemmings. - fordultam Luke-hoz. - 1996. július 16-án született. Michael Clifford. - néztem Mikeyra. - Ő 1995. november 20-án született.
- Te egy őrült fanatikus vagy! - nevetett Mikey.
- Nem, csak szeretem a zenéiteket, a vicceiteket meg mindent, amit csináltok. - mosolyogtam.
- Mesélj még Calumról is és mondd el a beceneveinket! - adott egy újabb feladatot Ash.
- Calum Hood. 1996. január 25-én született. Calnak becézitek. Téged Ashnek. - mutattam Ashre. - Luke-ot Lukeynak, Michaelt Mikeynak. - soroltam büszkén.
- A marha! - csúszott ki a száján döbbenten.
Én csak elnevettem magam.
- Téged hogy hívnak? Mesélj magadról! - kérte Luke.
- Stella Pale vagyok. Barátoknak Stel. 1997. áprilisában születtem. Teljes mértékben brit vagyok. Itt születtem Londonban. Anyám sebész, apám nőgyógyász. - mondtam el az alap dolgokat magamról. - Ó, és van néhány rokonom Szlovákiában.
- Akkor te 16 leszel? - kérdezte Luke.
- Igen. - feleltem.
- Felébredt, de még kába egy kicsit! - nyílt ki az orvosi ajtaja. Egyszerre 'pattantunk' fel a székekről.
- Egy erősebb ember bevihetné az öltözőtökbe. - nézett a srácokra az orvos.
Mikey elsietett egy biztonságiért, aki aztán felkapta Calumot és becipelte az öltözőbe. Megköszöntük neki, majd elment.
Leültem Calum mellé, aki a kanapén feküdt. Szomorúan bámultam az arcát. Szemei csukva voltak. Csak itt-ott remegett meg a szemhéja, ami azt jelentette, hogy ébren van. Egyszercsak lassan felnyitotta őket, majd feltárult előttem két szép barna szeme. Kérdőn nézett rám.
- Felébredt! - néztem a srácokra, akik a telefonjaikat bújták.
- Igen, ébren van. Az orvos is mondta. - mondta Ash fel sem nézve a készülékéből.
- De tényleg felébredt! Kinyitotta a szemeit! - szóltam.
- Mi?! - néztek fel egyszerre.
- Akkor így mondd! - szólt hozzám elég bunkón Ash.
- Hé, Cal! Emlékszel rám? - lépett a kanapén heverő srác mellé. Ő ránézett. Egy ideig vizsgálta az arcát.
- Apa! Te vagy az?! - szólalt meg.
Tátott szájjal néztünk össze a többiekkel.
- Ne-nem! - dadogott Ash riadtan.
- Tudom! Te Ash vagy, aztán Lukey, Mikey és Stel... Látod még rá is emlékszem! - mutatott rám.
Biztosan elpirultam, Cal csak elmosolyodott.
- Becsaptalak titeket! - nevetett egy jót.
- Ha-ha-ha! - 'nevetett' Ash. Kétségkívül megsértődött.
Luke, Mikey és én egyszerre nevettük el magunkat, majd Ash is meglágyult, így mind az öten csak nevettünk kb. 8 percen át.
- Sajnálom, hogy nem jött össze az a fotó! - ült fel Cal, aztán elhelyezkedett mellettem.
- Viccelsz?! Itt vagyok veletek, az öltözőtökben! Nem kell sajnálnod! Amúgy is az a fontos, hogy te jól vagy! - mosolyogtam. Ő viszonozta.
- Most már csinálhatunk egy csoportképet. - tanácsolta.
- Benne vagyok. - bólintottam.
Ugyebár Calum ült az egyik felemen. Mellé Ash került. A másik felemre Luke ült, mellé pedig Mikey.
A nekünk szemben lévő asztalra tettük a telómat. Kitámasztottuk egy pohárral és beállítottuk időzítőre. Mikey nyomta meg a gombot, majd gyorsan visszaült a helyére és elhelyezkedett. A gép számolt, aztán elkészült a kép. Megnéztük, hogy sikerült. Minden egy 1000 vattos mosollyal a fejünkön ülünk.
- Mostmár mennem kéne! - álltam fel.
Calum bevágott egy 'csalódott fej by: Calum Hood'-ot.

Elnevettem magam. Ő felállt és megölelt. Utána Mikey és Ash is. Luke felkapta a kabátját.
- Akkor elkísérlek! - mosolygott. Viszonoztam.
- Én is akarok menni! - szólt Calum.
- Neked pihenned kell! - figyelmeztettem.
Megint csalódott fejet vágott.
- Sziasztok. Jó éjt! - köszöntem el tőlük.
Luke-kal elindultunk. Az utat végigbeszélgettük. Döbbenten nézett végig a házunkon, amikor odaértünk. Elköszöntünk egy öleléssel, aztán még elkérte a telószámomat.