1. fejezet: A koncert

Sziasztok. :)
Meghoztam az első részt. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek!
Köszönöm szépen az előző részhez az egy komit! Remélem egyre több lesz majd belőle, azonkívül remélem, hogy majd lesznek feliratkozóim is!
Jó olvasást kívánok! :)
-----------------------------------------------------------------------------------
A koncert hétkor lesz. Hatkor kezdtem el készülődni. Lezuhanyoztam; hajat mostam; kiválasztottam, mit veszek fel; minimális sminket vittem fel az arcomra.
Miután már a ruháim is rám kerültek és sikeresen kivasaltam a hajammég fújtam magamra a kedvenc parfümömből.
Kiléptem a lakásajtón. Épp akkor érkeztek meg a szüleim a kórházból.
- Hú, micsoda illatfelhővel van valaki. - lépett hozzám apa. - Gyönyörű vagy! - mosolygott. Visszamosolyogtam rá, bármennyire nem tartottam igaznak kijelentését.
- Kicsim, nagyon csinos vagy! - adott két puszit anya.
- Köszi. - mosolyogtam rá úgy, mint apára.
- Elvigyelek? - kérdezte apa.
- Jó lenne. - feleltem.
- Rendben. Akkor gyere! - bökött a fejével az autó felé.
- Érezd jól magad! - köszönt el tőlem anya.
Csak intettem neki egyet, mielőtt beszálltam volna a kocsiba.
Alig 5-6 perc alatt oda is értünk az O2 Arénához.
- Jó bulizást! - nyomott egy puszit a homlokomra apa, majd visszaszállt az autóba.
Mosolyogva néztem a sötét kocsi után, amíg el nem tűnt a messzeségben. Besétáltam az arénába. Majdnem teli volt. Az első sorban már csak az én helyem volt szabad.
Kicsit szégyenlősen sétáltam el a többi directioner előtt. Leültem a székemre, majd csendben vártam a koncert kezdetét.
Elindult a videó, ahol a srácok álruhában voltak. Szinte egyszerre nevetett fel mindegyikőnk a vicces pillanatoknál. Jót szórakoztunk rajta. Ezután elkezdődött az Up All Night, majd lassan megjelentek a srácok is. Könnyektől csillogó arccal és szemmel bámultuk valamennyien őket. Hihetetlen volt az egész. Élőben látni őket (már amennyire láttam a könnyektől). Hallani csodálatos hangjukat. Ott lenni velük.
Kb. 30 perc múlva jött a srácoknak egy hosszabb szünet. Ennek eléggé örültem, ugyanis ez azt jelentette, hogy most következik a 5 Seconds of Summer. Elkezdődött róluk is egy bejátszás, majd amikor vége lett, egy fényvillanás segítségével jelentek meg. Megint könnyek gyűltek a szemembe. Annyira boldog voltam!
A Superhero című zenéjükkel kezdték meg az előadást. Az Over & Over alatt teljesen elsírtam magam. Luke kellemes mély hangja töltötte be az arénát. Csodálatos volt az egész!
Ők kb. 20 percig tartózkodtak a színpadon. Utánuk újra a 1D következett. Most már kevesebb dalt énekeltek el. Aztán vége lett a koncertnek.
Felálltam a székemről, majd odasétáltam egy férfihoz, akinek az volt a feladata, hogy bevigyen néhányunkat a srácokhoz. Meglepődtem, hogy nem voltunk olyan sokan. Alig lehettünk 12-en. Elindultunk a backstagebe. A fiúk; Niall, Zayn, Harry, Louis és Liam már vártak ránk.
Hatalmas mosoly terült el az arcomon, amikor végignéztem rajtuk.
Megiramoztam Niallt.
- Szia. - köszöntem neki kedvesen.
- Hello. - mosolygott rám, majd megölelt. Nem akartam elengedni, de muszáj volt.
Csináltam vele egy fotót, aztán még beszélgettünk egy kicsit.
Tovább kellett állnom, viszont akkor megpillantottam Calumot, aki épp akkor lépett ki a 5SOS öltözőjéből.
- Calum. - szóltam viszonylag hangosan.
Feje a hang felé irányult, vagyis felém. Egy mosoly jelent meg gyönyörű arcán. Elindult hozzám. Mosolyogva léptem elé.
- Hé, kislány! Oda nem mehetsz! - szólt rám egy biztonsági őr.
- Velem van. - szólt Calum. Elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Akkor elnézést! - mondta a biztonsági.
Calum széttárta karjait, én pedig átöleltem. Bezárta kezeit és szorosan ölelt magához. Magasságom miatt fejem a mellkasához nyomtam. Beszívtam illatát. Olyan mámoros volt.. Olyan hihetetlen.. Olyan álomszerű..
Lassan elengedtük egymást.
- Csinálhatok veled egy képet? - kérdeztem tőle.
- Persze. - mosolygott újra.
Kezébe nyomtam a telefonomat, hogy majd ő készítse el a képet, mert ő magasabb. Beálltam mellé, ő pedig átkarolta fél kézzel a derekamat.
- Még előtte megtudhatom a nevedet? - kérdezte.
- Stella Pale. Barátoknak Stel. - mutatkoztam be.
- Rendben. Akkor Stel, készen állsz? - szólt újra.
- Naná! - villantottam egy óriási mosolyt.
Pont amikor már rányomott volna a gombra egy fekete valami csapódott nekünk, éppenséggel jobban Calumnak. A mellettem álló srác leesett a padlóra. Elordítottam magam:
- Calum!