3. fejezet: Beszámoló

Helloka. :D
Hát, ez lenne a 3. rész. Igen, sajnos, késtem vele, de azért remélem ugyanúgy tetszeni fog a folytatás! Várom a kommenteket és az újabbnál újabb feliratkozókat! Sokat jelent, hogy már négyen(!!!) vagytok!
Jó olvasást! :)
--------------------------------------------------------------------------------------
*Luke szemszöge*
Az arénához vezető úton végig mosolyogva bámultam a telefonom képernyőjét, amin Stella telefonszáma és képe világított. Totál megbabonázott, amikor megláttam őt kétségbeesetten összerogyva Calum mellett a padlón. Aranyos volt, ahogy aggódott a legjobb barátomért.
Beléptem az arénába, majd elsétáltam az öltözőnkig. Számítottam rá, hogy nélkülem nem indulnak el a szállodába.
- Hello. - köszöntem nekik.
- Csá. Mehetünk? - köszönt és tett fel egyben egy kérdést Ash.
- Aha. - feleltem újra a telefonomat bámulva.
- Mit nézel te annyira a telód képernyőjén? - lépett mellém Cal. Kezemmel eltakartam a telót.
- Na, mutasd már! - kapta ki a kezemből. - Elkérted a számát? - döbbent le. Csak bólintottam egyet.
- Átírhatom a telómba? - csillant meg a szeme.
- Nem tudom, hogy... - kezdtem volna el tiltakozni.
- Áá, úgyis átírom... - szólt közbe azzal a tipikus Calumos hangsúllyal és már elő is kapta készülékét.
Átmásolta a számot, majd még a képet is átküldte magának.
- Kösz. - adta vissza a telómat.
Mindketten elindultunk Mikey és Ash után, akik már előre mentek. Alig tíz perc alatt a szállodába értünk. Gondolkodtam rajta, hogy írok Stellának, de nem mertem, meg lehet, már lefeküdt aludni. Egy kellemes zuhany után dőltem be az ágyba. Lefekvés előtt még láttam, hogy Calum ügyködött valamit a telóján, ezután álomba szenderültem.

*Stella szemszöge*
Lassan, próbáltam minél csendesebben kizárni, majd kinyitni a lakásajtót. Már a lépcsőknél jártam, amikor hirtelen az egész szobát erős fény világította meg.
- Na, hazaért a csavargó lányunk! - nézett rám elég dühösen anya.
- Tessék? - néztem rá kérdőn. - Te mondtad, hogy ha Luke hazakísér, akkor megvárhatom, hogy mi lesz Calummal! - emlékeztettem.
- Ne szájalj velem! - figyelmeztetett.
- Nem szájalok, mert ez az igazság!
- Négy sráccal voltál egy szobában?! - döbbent le apa.
- Ja, a suliban meg tízzel vagyok összezárva egy osztályba. - feleltem.
- Néggyel?! - tartott még mindig annál az egy számnál.
- Jaj, ugyan már! - forgattam szemeimet.
- Négy ismeretlen srác... - gondolkodott hangosan.
- Számomra nem ismeretlenek. - mondtam. - Mentem aludni. - jeleztem, hogy fáradt vagyok és nem vagyok hajlandó se apát, se anyát hallgatni.
Fellépkedtem a lépcsőfokokon, majd miután előkészítettem a pizsamám, beugráltam a fürdőszobába. Nagyon jól esett a langyos zuhany egy ilyen hosszú nap után. Visszasétáltam a szobámba, aztán mielőtt lefeküdtem volna aludni, megnéztem a telóm. Kaptam egy üzenetet. Megnyitottam: 'Jó éjt, Stel! xx Cal'
Felkiáltottam, hogy 'Úristen!', aztán válaszoltam neki: 'Neked is, Cal! :) Stel'. Mosolyogva dőltem az ágyamba, aztán a bennem felgyülemlett adrenalintól nehezen, de elaludtam.

***
- Jó reggelt, vagy inkább jó napot, álomszuszék! - köszöntött anya.
- Jó napot! - köszöntem vissza, miután leellenőriztem, hogy mennyi az idő - öt perc múlva dél.
- Majd mesélsz, hogy milyen volt?! - tért rá az őt legjobban foglalkoztató témára.
- Majd igen. - feleltem. - Apa? - kérdeztem rá, hogy merre van édesapám. Vasárnap ritkán nincs itthon.
- Behívták a kórházba, mert az egyik betegével gond volt. - adta meg a választ anyukám.
Csináltam magamnak két pirítóst, aztán elvégeztem reggeli teendőimet.
Bejelentkeztem twitterre. Bővült a követőim száma. Igazából számítottam rá, hogy fog, de így is annyira hihetetlen volt.
- Igen! Igen! Igen! - sikítottam, amikor megláttam a saját szemeimmel, hogy Cal, Mikey és Luke is visszakövetett. Mondjuk csalódott voltam, hogy Ash nem követett vissza, de ő amúgy is fura volt egy picit velem tegnap.
Érkezett egy üzenetem. Calum írt: 'Szia. :) Remélem nem ébresztettelek fel az sms-emmel! Köszi, hogy aggódtál értem! U.i.: Milyen parfümöt használsz? Mennyei az illata!'
Mosolyogva olvastam végig. A parfümös résznél elnevettem magam.
Válaszoltam üzenetére: 'Szia. Szerencsére akkor épp zuhanyoztam, úgyhogy nem ébresztettél fel. Ezt nem kell megköszönnöd, hiszen alap dolog! ;) Válasz az u.i.-ra: Titok! ;P És köszi.'.
Újra írt: 'Örülök! :D Úgyis kiszedem majd belőled!'.
Megint válaszoltam: 'Hát, én azt nem hiszem, hogy kifogod tudni szedni majd belőlem, de ha sikerülni fog, akkor személyesen gratulálok majd neked. ;P'.
Máris jött a válasz: 'Akkor kezdheted megírni és begyakorolni a gratulációdat! ;)'.
- Jöhetek a mesedélutánra? - lépett be a szobámba anya.
- Jöhetsz. - mosolyogtam rá. - De még várnod kell egy picit, ha nem baj?!
- Nem baj. - szólt halkan.
Vissza írtam Calumnak: 'Már előttem van egy papír és egy toll. Most viszont mennem kell! Szia.'.
Ezután kijelentkeztem twitterről és kikapcsoltam a laptopot.
A sztorim felénél tarthattam, amikor jelzett a telefonom, hogy sms-t kaptam. Kezembe fogtam a készüléket, majd megnyitottam az üzenetet: 'Örülök-örülök! :D ... Remélem itt folytathatjuk a beszélgetést. xx Cal'.
Üzenetét olvasva elmosolyodtam. Anya kérdő pillantással figyelt, aztán rákérdezett:
- Calum írt?
Csak bólintottam egyet, de a mosolyt a fejemről nem lehetett lavakarni. Boldog voltam, de nagyon. Viszont remélem nem akar átverni vagy bármi más, hiszen barátnője van.
- Nem azt mondtad, hogy jár valakivel? - kérdezte anya.
Mintha olvasott volna a gondolataimban.
- De igen... - hajtottam le a fejem.
- Szerintem az a Luke is helyeske, aki hazakísért téged. - próbált 'vigasztalni'.
- Mindegyikőjük nagyon aranyos, helyes és kedves, de valahogy Calum számomra másabb... - magyaráztam.
- Jajj! - ült át mellém az ágyra, majd magához ölelt. A hajamat simogatta.
- Feltöltötted már a velük készített képedet twitterre? - juttatta eszembe.
- Még nem... De még nem meséltem végig, hogy mi volt.
Részletesen beszámoltam neki a történtekről, aztán kimentem egy picit sétálni. Csak úgy a városba, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem.
Épp a téren járkáltam össze-vissza, amikor nagy csalódásomra picit messzebb tőlem Calum sétált kézenfogva a barátnőjével, Maddievel. Tegnap miért nem volt ott, amikor szükséges lett volna?!
Egy nagy mázlista a csaj az egy biztos. Könnyes szemekkel néztem utánuk. Annyira összeillenek. A lány tökéletes mása Calumnak, csak női változatban. Ugyan rám mégcsak fel sem figyelne egy olyan srác, mint Cal.
Elindultam hazafelé. Calumék is arra mentek, így amikor a közelükbe értem, begyorsítottam és elsiettem mellettük. Amikor már messzebb kerültem tőlük, lelassítottam.
Nemsokára haza is értem. Lezuhanyoztam, megvacsoráztam, aztán a szobámba mentem. Bekapcsoltam a laptopom, majd bejelentkeztem twitterre. Feltöltöttem a képet, ami tegnap készült a srácokkal és Niallel. Minden kedvelték a képet. Calum kommentelt is: 'Hát, velem külön sajnos nem jött össze, de majd bepótoljuk! ;)'.
Most ezt miért csinálja?! Csak hülyít! Tudom!
Bekedveltem a kommentjét, majd válaszoltam rá: 'Az még nem biztos! ;)'.
Egyből jött a privát üzenet Tőle: 'Miért ne lenne biztos?!'.
Nem válaszoltam, mert nem tudtam mit, hiszen azt mégsem írhatom oda neki, hogy a barátnőd miatt. Rájönne, hogy féltékeny vagyok! De ki nem az?!
Újra üzent: 'Hmm?! Miért ne?'.
Most sem válaszoltam, így pár perc múlva megint írt: 'Most miért nem válaszolsz?! :('.
Na, itt jött az, hogy bűntudatom lett, ezért most már visszaírtam neki: 'Bocsi, de gondolkodtam a válaszon... Nem hiszem, hogy fogunk még találkozni...'.
Válaszként csak ennyit írt: 'Biztos vagy benne?'.