15. fejezet: Csakazértis kiwi

Helloka. :)
Megérkezett az új rész!
Köszönöm, hogy visszatérésemmel többen feliratkoztatok! Nagyon jól esik és sokat jelent!
Továbbra is várom a komikat, az új feliratkozókat és az új tagokat a Facebook csoportba.
Nem is szaporítom tovább a szót.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------------
Teljesítettük anyukám kérését, aztán felvonultunk a szobámba. Cal becsukta az ajtót és így szólt:
- Kiwi, mi?
Mögém állt. Megfordultam, majd felnéztem barna szemeibe. Rálökött az ágyra, aztán rámugrott. Zavartan bámultam Calt, mire ő elkezdett csikizni.
- Ne! - sikítottam el magam.
- De-de! - vigyorgott gonoszan.
Össze-vissza sikítoztam és nevettem, miközben Cal nem bírt leállni. Már fájt szinte mindenem a nevetéstől és a kiwi érintéseitől. (Igen, mostmár csak azért is kiwinek nevezem őt!).
- Cal! Kérlek! Hagyd abba! - mondtam szenvedve.
- Miért hagynám? - kérdezte huncutan.
- Mert már fájok mindenhol! - kaptam el karjait.
- Nekem nem úgy tűnik - hajolt közelebb.
Hátrébb hajtottam a fejem, aztán összeszorítottam a szemeim, miközben elengedtem Cal karjait. A gyomromban érződő fájdalomtól majd' el sírtam magam.
Szerencsémre Calum lemászott rólam. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! - szólt riadtan. - Mi a baj?
- S-semmi cs-csak f-fáj a hasam - nyögtem ki.
- Jézus! Most mit csináljak? - riadt meg jobban.
- S-semmit - feleltem. - Nemsokára jobb lesz.
Éreztem, ahogy mellém feküdt. Nagy meleg tenyerét a hasamra tette.
- Bocsi! - suttogta szomorúan.
Visszajelzésként az egyik kezemet rátettem az övére.
Lassan nyitottam ki szemeimet, amikor a fájdalom már kezdett alábbhagyni és légzésem is lassan helyreállt. Felé fordítottam a fejem. Szomorúsággal és félelemmel teli szemekkel figyelt engem.
- Már jobb? - kérdezte halkan.
- Jobb - mosolyodtam el.
Közelebb húzódott hozzám. Fejét az enyémnek nyomta.
- Én tényleg nagyon sajnálom! - szólt.
- Nem kell. Elég, ha többet nem csikizel meg.
- Rendben.
Megint lehunytam a szemem. Csendben feküdtünk egymás mellett. Biztonságban éreztem magam a közelében.
- Gyerekek - hallatszott anyu kedves hangja.
Kinyitottam a szemem. Anya velünk szemben állt.
- Itt alszol nálunk, Cal? - célozta a kiwinek kérdését.
Értetlenül nézett felváltva rám, majd anyámra.
- Ha szeretnél, maradhatsz - mosolyodott el anyu. - Csak, mert most is olyan aranyosan pihengéltek egymás mellett - magyarázta.
Éreztem, ahogy vörösödött a fejem.
- Hát, nem is tudom - gondolkodott Cal.
- Részemről oké - mosolyogtam, aztán gyengén megböktem mutatóujjammal az arcát.
- Rendben - mosolyodott el, majd elkapta az ujjamat, ami ismét úton volt az arca felé.
Játékosan felnevettem.
- Jól van. Jó éjt nektek - indult anya az ajtó felé. - Aztán jók legyetek! - fordult vissza pár másodpercre, majd kiment.
- Szóval... Megböködtél? - nézett a szemeimbe huncutan Cal.
- Úgy tűnik - nevettem.
- Hmm... Nem lesz ennek jó vége! - szólt mély hangon.
Kuncogtam egyet. Elmosolyodott. Pár percig csak egymás szemébe bámultunk, aztán megtörtem a csendet:
- Figyelj, pólód már van aludni, úgyhogy csak alsót kell csórnom apától.
Felemeltem a kezét. 'Arrébb raktam', utána felálltam és kimentem a szobából. Átsiettem a hálóba. Kiloptam egy boxert Calnak apa szekrényéből, aztán kisiettem a szobából. A kiwi a kis folyosón állt.
- Tessék - nyomtam a kezébe az alsóneműt.
- Kösz - villantott egy oldalmosolyt lenézve rám.
Elpirultam. Éreztem, ezért lecsaptam a fejem, hogy ne kelljen ránéznem.
- Akkor elmegyek zuhanyozni - mondta halkan.
- Okés - egyeztem bele a padlót bámulva.
Ellépkedett tőlem.
Sóhajtottam egyet, aztán előkaptam magamnak egy pizsit. Kimentem a szobámból, majd lesiettem a lépcsőkön. A lenti fürdőszobában zuhanyoztam le. Jól esett ezután a nap után.
Miután végeztem, visszamentem az emeletre, ott pedig a szobámba.
Cal az ágyon pihent és a telefonján pötyögött. Felfigyelt érkezésemre. Egy elégedett mosoly játszott ajkain.
Szégyenlősen, teljesen összezavarodva  kaptam fel az íróasztalomról a laptopot, majd ültem le az ágy szélére. Az ölembe tettem a készüléket, aztán bekapcsoltam. Ezután bejelentkeztem twitterre. Szokásosan ezerrel pörgött ott az élet. Az egyik kiírás felkeltette az érdeklődésemet. Egy kép címe volt az: 'Cal egy lánnyal ma'. Megnyitottam a linket.
- Upsz... - csúszott ki a számon a képernyőt bámulva.
- Mi az? - támasztotta meg állával a fejét a vállamon Calum. - Uh... Mindenesetre jó kép - humorizált.
Na, igen a képen mi szerepeltünk, ahogy én a fűben fekszem, Cal pedig rajtam. Egy elég jól elkapott pillanat a mai napon történtekről.
- Szuper - mondtam flegmán.
- Jaj, már! Hadd fotózgassanak, ha kedvük van hozzá! Nehogy ez csessze el a hangulatodat! - 'vigasztalt', majd egy lágy csókot lehelt csupasz vállamra. A hideg is kirázott tőle. Totál belepirulhattam. Még jó, hogy a hátam mögött volt a kiwi. Visszaillesztette állát a vállamra, aztán úgy fegyelte a laptopom képernyőjét, miközben én lefelé görgettem, hátha találok még néhány képet a mai napról. Nos, képet nem találtam, de egy kiírást igen, ami a könyvtáros esetről szólt. Minden elhangzott szót leírtak. Hmm... Nagyon jók ezek a rajongók. Mindeközben Cal megváltoztatta helyzetét és mellém ült.
- Nézzünk inkább valami filmet - vette el tőlem a laptopot.
- Rendben. Horrorokon kívül bármit szívesen megnézek - egyeztem bele.
- Okés. A 40 és annyi megfelel? - vetett fel egy film címet.
- Meg - feleltem mosolyogva.
A kiwi kikereste a filmet, aztán elindította. Elhelyezkedtünk úgy, hogy a laptopot az ágy végébe tettük, mi meg hátradőlve az ágyon figyeltük a képernyőt. Alig mehetett tíz perce a film, amikor jelzett a Skype-om, hogy üzenetet kaptam.
- Bocsi - mondtam Calnak, majd magamhoz vettem a készüléket és zavartan, egyben kérdőn nézve leállítottam a filmet és átmentem Skype-ra.