16. fejezet: Még visszajövök

Hali. :)
Megérkezett az új sajnos szörnyen rövid rész, de azért remélem tetszeni fog nektek, hiszen azért elég tartalmas lett.
Várom a kommenteket, amiben kifejezitek tetszéseteket/nem tetszéseteket (remélem ilyen nem lesz :P), örülnék annak is, ha még csatlakoznátok többen a feliratkozóim közé, illetve a Facebook csoportba is, amit a ti részetekre csináltam.
Jó olvasást! :)
FB-csopot: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------
Lana üzent Skype-on. Riadtan kattintottam rá a nevére. Egy linket küldött, hozzá pedig ezt írta: 'Büszke vagy magadra, mi? És méghogy én hentergek össze-vissza mindenkivel! Gondolkodj el magadon! ;)'.
Megnyitottam a linket. Hamarosan betöltődött egy kép rólam és Calről. A fűben történtek voltak megörökítve, viszont ez most elég fura volt, ugyanis úgy nézett ki, mintha Callel csókolóznánk. Hmm ... Csodálatos.
A kiwi a fejemet látván odahúzódott mellém. Az arcát figyeltem, hogy belőle milyen reakciót fog kiváltani.
Nos, a következők történtek: szemei elkerekedtek, arcvonásai feszültté váltak, telt ajkait összébbhúzta.
- Huh - nyögte ki. - Nem a legelőnyösebb, igaz? - nézett rám. Kb. öt centiméterre voltunk egymástól.
- Hát, nem éppen - nyeltem egy nagyot.
Megköszörülte torkát, miközben továbbra is egymás szemébe néztünk.
Pár perc után megszólalt:
- Van még kedved a filmhez?
- Nem sok - sóhajtottam.
- Akkor hagyjuk! Menjünk twitterre. Kíváncsi vagyok a többi képre vagy véleményezésre - vette el tőlem a laptopot és már pötyögött is rajta.
Természetesen az én twitteremen böngésztünk, mert bár kiikszeltem a lapot, nem jelentkeztem ki.
A "füves dologról" már szerencsére nem találtunk semmit. Helyette a néhány kedves rajongóval való találkozásunkról találtunk. Nagyon jó érzés volt olvasni azt a pár kedves kiírást. Volt egy lány, aki összeszerkesztett néhány Calumról és rólam készült képet, majd ráírta, hogy: 'I ship Stalum! <3'.
A kiwivel mosolyogva néztünk össze. Egyikőnk sem szólt semmit. Jól esett, hogy jó párosnak tart minket valamennyiük. Megcsörrent a telóm. Ash neve volt a képernyőre írva. Felvettem.
- Szia, Ash - köszöntöttem kedvesen, így a késő este ellenére.
- Helló - szólt bele azzal a tipikus Ashton-ös hangsúllyal.
- Calum ott van veled, ugye? - érdeklődött barátja iránt.
- Perszehogy. Miért?
- Beszélhetnék vele?
- Máris adom.
Átnyújtottam a kiwinek a készüléket, aki elvette tőlem és beleszólt.
- Mire lennél kíváncsi? - "köszöntötte" barátját. - Itt ... Mi? Mire gondolsz? ... Hülye - ekkor elnevette magát. - Bolond ... Na, cső - s azzal letette.
Visszaadta nekem a telót, aztán rám nézett. Elmosolyodtam, majd ezáltal ő is. Pár percig csak néztük egymást. Megelégeltem ezt, így hirtelen felindulásból odahajoltam hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Igazából nem tudom, hogy lettem ilyen bátor. Ám aztán meg is bántam, mert Cal a puszi alatt gyorsan körülölelte hosszú karjaival a derekamat, majd hátradőlt velem együtt. Rajta feküdtem, miközben szorított magához, arcán pedig egy óriási vigyor terült el. Az én fejem biztosan vörös volt a helyzettől.
- Öö... Cal - szóltam halkan, kínosan.
A szemembe nézett, amolyan 'mi az? tetszik, mi?' pillantással. Méginkább zavarba jöttem, ezért nem szóltam semmit. Ráhajoltam. Arcom a kulcscsontjának nyomódott. Elfordította egy picit a fejét, hogy az enyémnek legyen helye. Megsimította gyengéden a hátam. Én apró tenyeremet a mellkasára tettem, a másik kezemmel a hajával játszottam.
- Kényelmes így? - kérdette halkan, kedvesen.
- Nekem igen, de neked nem lehet az - feleltem.
- Nekem így tökéletes - vezette feljebb egyik karját rajtam, majd átkarolt a lapockámnál. Nagy tenyerével megfogta a felkaromat. Hüvelykujjával megsimította. Válaszára és érintésére is elmosolyodtam. 'Tökéletes' - ez az egy szó visszhangzott a fejemben. Lehunytam szemeimet. Eszembe jutott, hogy a következő héten már ilyenkor valószínűleg Ausztráliában lesznek, nagyon távolt tőlem, vagyis akkor nem láthatom őt, nem hallgathatom és tapasztalhatom hülyeségeit. Lehet, hogy még el is felejt. Szemeim könnyesek lettek.
- Nemsokára mentek haza, ugye? - kérdeztem feszülten.
- Ja - felelte.
- Muszáj? - nyeltem egyet.
- Jó lenne már látni a családomat - adta meg a választ.
- Persze, megértem, de hiányozni fogsz - mondtam halkan erőtlenül, miközben felemeltem róla a fejem, majd a szemébe néztem és apró tenyeremmel megsimítottam puha arcát. Elmosolyodott.
- Ne sirass! Még visszajövök! - törölte le a szememből kibuggyant könnyet. Elmosolyodtam.
- És te is hiányozni fogsz nekem! Ez egyértelmű - fogta meg apró kézfejemet, ami eltűnt nagy tenyerében.
Visszahajtottam fejem a fekete pólóval fedett mellkasára. Hallottam szívdobbanásait. Mosolyogva erre a csodálatos dallamra aludtam el.