18. fejezet: Vidámpark és hullámvasút

Hali. :)
Végre meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog nektek, illetve, hogy kapok komikat, esetleg valaki feliratkozik a blogra vagy csatlakoztok néhányan a FB-csoporthoz. :)
Jó olvasást! :*
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------------
A vidámpark bejáratánál nem állt hosszú sor, így viszonylag gyorsan bejutottunk a helyre.
Míg Calum a kísértetházban "szórakozott", leültem egy padra a ház közelében. Kezembe vettem a telefonomat. A menüben megnyitottam a 'képek' mappát. Ott rányomtam a ma készített képünkre Callel. Ajkaim mosolyra húzódtak. Nem tudtam megállni, hogy ne állítsam be hátteremnek. Ezután kiléptem a mappából és a menüből is.
- Tetszik a háttered - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Kicsit összerezzentem, mert elmerengtem a hátteremben gyönyörködve.
- Már végeztél is? - fordultam a kiwihez.
- Igen, és most szépen felülsz velem a hullámvasútra! - húzott fel a padról.
- Ajj ... Muszáj? - lépkedtem mögötte lassan, miközben ő próbált húzni arra.
- Muszáj bizony! - erősködött.
- De Cal - kezdtem volna ellenérveket sorolni, de ő közbe szólt.
- Nincs de! - s azzal lezárta a témát.
Odarángatott a hullámvasút előtt kígyózó sor végére.
- Remélem tudod, hogy ezért nagyon sok mindennel jösz nekem! - néztem fel rá.
- Nem elég az, hogy segítek legyőzni a félelmedet? - vonta fel szemöldökét.
- Inkább a vesztembe viszel! - kezdtem bedühödni.
- Vesztedbe? - szemei mosolyogtak.
- Igen - fontam össze magam előtt karjaimat.
- Hát, jó - ő is felmérgedt. - Ha ennyire gyáva vagy, hogy nem mersz felülni erre az egyszerű kis vasútra és nem vagy képes élvezni, hogy vidámparkban vagy ráadásul velem, akkor tessék menj és ülj le megint egy padra! - olvasott be nekem.
Elgondolkodtattak szavai. Igaza volt. Ez az utolsó hétvége, amit vele tölthetek. Nem lehetek ilyen ostoba.
- Na, mi az nem mész keresni magadnak egy igen szórakoztató kis padot? - nézett le a szemeimbe dühösen.
Csak csendben megráztam a fejem.
- Gonosz voltam, ugye? - enyhült meg.
- Nem, csak szigorú, mint egy apuka - mondtam nagyon is jól szórakozva a saját kijelentésemen.
- Apuka? - döbbent le.
Erre elnevettem magam, majd ő is elvigyorodott.
Mi kerültünk sorra, így Cal megvette a jegyeinket. Pont mi nem fértünk már be, ezért várnunk kellett a következő menetre. Minél inkább azon imádkoztam, hogy ne legyen vége sohasem, annal hamarabb 'begurult' elénk a 'vonat'. Cal megfogta a kezemet, aztán húzni kezdett. A legelső üléseket szúrta ki magának.
- Pont itt lesz a legfélelmetesebb! - néztem rá riadtan.
- De a legélvezhetőbb is! - mondta csillogó szemekkel.
Kicsit hezitálva teljes gyomorideggel, de beültem a kiwi mellé.
- A sapidat tedd valami biztonságos helyre - figyelmeztettem indulás előtt.
- Uh, tényleg - kapcsolt, majd a lábainkhoz tette az említett ruhadarabot.
Lassan elindult velünk a kis vonat. Folyamatosan gyorsult. Felgurultunk elég magasra. Ott kb. 10 másodpercig egy helyben maradtunk, aztán szinte függőlegesen siklottunk le. A vonatban ülő lányokkal sikítottunk egy óriásit. Szerencsére több ennyire 'veszélyes' helyzet már nem volt. A végére már nem is sikítottam, hanem inkább nevettem. Közeledtünk a starthoz. Ahogy lassultunk, Callal összenéztünk. Mindketten mosolyogtunk.
Lenyúltam a kiwi sapijáért, aztán kiszálltam a vonatból és lelépkedtem a várakozó emberek közé. Ott megláttam Mikeyt, így odasiettem hozzá.
- Mikey! - szóltam neki kedvesen.
Ő megfordult, ugyanis eddig háttal állt.
- Stellíta! - ölelt meg.
Természetesen ott volt vele Ash és Luke is néhány rajongó társaságában. A két srác is megölelt. Mindeközben Calum mögém ért. Ezt akkor vettem észre, amikor köszöntek neki, ő pedig vissza.
Megfordultam. A kiwi mellkasával találtam szemben magam. Kb. 4-5 centi volt kettőnk között. Felnéztem barna szemeibe. Lábujjhegyre állva fejére nyomtam a sültössapiját, majd meg is igazítottam. Elvesztettem egyensúlyomat, így neki estem.
- Hupsz - ölelte körül hosszú karjaival a derekamat úgy tartva meg engem. Egymás szemébe néztünk. Apró mosolyra húzódtak ajkaink.
- Khm - köszörülte meg a torkát mögöttünk valamelyik srác. Calum elengedett, én pedig megfordultam. Minden (a rajongókkal együtt) érdeklődve kapkodták tekintetüket köztem és a mögöttem álló magas srác között. Csak mosolyogva megvontam a vállam, aztán átverekedtem magam a tömegen, így helyet adva a rajongóknak. A kiwi utánam jött.
- Miért jöttél el onnan? - kérdezte, amikor megálltam szemben vele.
- Hogy nyugodtan válts pár szót és készíts képeket a rajongóitokkal, úgyhogy nyomás vissza hozzájuk! - toltam őt a tömeg felé.
- Megvársz itt? - nézett le a szemeimbe.
- Perszehogy - mosolyogtam fel rá.
- Okés - nyomott egy puszit a homlokomra, majd eltűnt a tömegben.