17. fejezet: Reggel

Sziasztok. :)
Végre megérkezett a "híres" 17. fejezet. Sikerült elkészülnöm vele és nagyon remélem, hogy örültök neki! Ha már benéztek és elolvassátok, akkor kérlek titeket, hogy haggyatok magatok után egy kommentet, amiben kinyilvánítjátok a véleményeteket, illetve akinek jobban megtetszik a történet, az beléphet a blog Facebook csoportjába is!
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
------------------------------------------------------------------------
Egy csodálatos napra ébredtem, hiszen hétvége van és ami még plusz ráadás, hogy Calummel tölthetem.

Hanyatt feküdtem az ágyon, a kiwi hosszú karja pedig átlógott a mellkasomon. Aranyosan szuszogott, tehát még aludt. Oldalra fordítottam a fejem, aztán a mellettem fekvő srác arcát tanulmányoztam. Kellemes időtöltésnek bizonyult. Szemhéja itt-ott megremegett. Ajkai gyönyörű rózsaszínes árnyalatúak voltak. Így szemügyre véve nagyon cuki orra van. Mosolyogva néztem őt, amikor megszólalt:

- Ne bámulj ahogy alszom!

Kinyitotta szemeit, aztán hunyorogva nézett rám. Ajkain egy apró mosoly játszott.

- Nagyon aranyosan alszol - mondtam halkan kissé szégyenlősen.

Elnevette magát. Egy mozdulattal magára rántott, így a tegnap esti helyzetbe kerültünk.

- Cal - akartam volna ellenkezni.

- Mondjad - mosolygott huncutan.

Körülölelte két hosszú karjával a derekam, hogy mégcsak véletlenül se tudjak lemászni róla vagy legalább megmozdulni. Én apró tenyereimet a mellkasára tettem, így tartottam magam, hogy a szemébe tudjak nézni. Mint mindig, most is gyönyörűen csillogott a barna szempár. Mosolyogva figyeltük egymást. Elengedte egyik karjával a derekamat, aztán hátra simította hosszú barna hajamat.

- Oh, hát fent vagytok? - lépett be anya az ajtón.

Mindketten ránéztünk. Helyzetünkön nem változtattunk.
- Fent - mosolyogtam rá.
- Rendben. Ha gondoljátok, akkor ehettek gofrit, amit nemrég csináltam - viszonozta a mosolyt furcsán méregetve minket.
- Okés. Köszönjük - mondtam.
Anya kiment, mi pedig újra egymáshoz fordultunk.
- Megyünk enni? - kérdeztem a kiwitől.
- Hová sietsz? - kérdezett vissza.
- Enni. Már éhes vagyok - feleltem.
- Akkor menjünk.
Lemásztam róla, aztán leszálltam az ágyról és az ajtóhoz lépkedtem. Calum követett egészen a konyháig, ahol a szüleim falatoztak a pultnál ülve.
A konyhapulton két tányér pihent két-két gofrival. Mielőtt nekiláttam volna a kidekorálásukhoz, kezembe fogtam Cal poharát és öntöttem bele narancslevet.
- Tessék - nyújtottam át neki.
- Köszönöm - mosolygott.
Töltöttem magamnak is, majd jóízűen kortyoltam belőle egy keveset. Ezután kitártam a hűtő ajtaját és kiszedtem belőle egy doboz kiwit, áfonyát, epret és egy flakon tejszínhabot. Előszedtem egy műanyag tálat és egy kést. Meghámoztam a kiwit, aztán az eperrel együtt apró darabokra vágtam, amíg Cal fújt a gofrikra tejszínhabot.
- Kiwit a kiwi srácnak - léptem az ő tányérja elé. A szüleim és Calum is elnevették magukat kijelentésemre.
Mosolyogva kiraktam egy mosolygós arcot a kiwikből a tejszínhabra. Megszórtam még áfonyával és eperrel is. Az én tányérom következett. Rápottyantottam egy kiwi darabot, mire Cal levette róla és megette. Még kétszer eljátszotta ezt, mire megszólaltam:
- Tudom, hogy szereted magad, de hagyhatnál nekem is!
HUncutan rám vigyorgott. Kiöltöttem rá a nyelvem, erre ő durci fejet vágott. Elnevettem magam. Visszafordultam a tányéromhoz, majd teleszórtam gyümölccsel.
Mindkettőnknek szedtem elő egy-egy villát, aztán a tányérra tettem. Mivel a pultnál nem volt helyünk, ezért átmentünk a nappaliba enni. Bekapcsoltam a TV-t, majd mindketten helyet foglaltunk a kanapén egymás mellett.
- Jó étvágyat - mondta kedvesen Cal.
- Köszönöm, neked is - viszonoztam.
A TV-ben épp Spongyabob ment, ami a kedvencem, így érdeklődve figyeltem az óriási képernyőt.
Calum pár perc alatt elfogyasztotta reggelijét.
- Mi a mai program? - kérdezte.
- Még nem gondolkodtam rajta - néztem rá.
- Vidámpark? - dobta fel az ötletet.
- Biztos vagy benne, hogy az jó ötlet? - bizonytalankodtam.
- Miért ne? - mosolyogott. - Várj te parázol tőle - esett le neki a tantusz.
- Nem - húztam el a szót, így még inkább leleplezve magam.
Calum felvonta a szemöldökét.
- Na, jó. Még soha nem ültem hullámvasúton, mert félelmetes - szúrtam bele az utolsó falatba a villámat, majd bekaptam.
- Akkor majd én segítek neked ezen továbblépni - mosolygott rám kedvesen a kiwi srác.
Kikapcsoltam a TV-t, aztán kezembe vettem a tányérainkat és besétáltam a konyhába. Ott bepakoltam a mosogatógépbe.
Callel felsiettünk az emeletre. Bementünk a fürdőszobába. Megmostuk a fogainkat (van egy pót fogkefénk, ami mostmár Calé) és az arcunkat, aztán átmentünk a szobámba, ahol az anyukámba botlottunk.
- Kimostam és ki is vasaltam a ruháidat, Calum - mosolygott fel anya a magas srácra.
- Köszönöm szépen, de nem kellett volna - mosolygott vissza a kiwi.
- Dehogynem! Miben mennél vidámparkba? - csúszott ki anya száján, hogy hallotta a mára tervezett programot.
Kínosan elvigyorodott. Mi Callel csak mosolyogtunk.
- Öö ... Hallottam, amikor beszéltetek róla - magyarázkodott.
- Rendben, anya. Nem gond - mosolyogtam tovább.
Ő inkább megfordult, majd kiment a szobából.
- Kiwi srác - fordultam Calumhöz, majd gyengén megböktem a hasát.
- Na-na - nézett le rám.
Újra megböktem, miközben kuncogtam egyet.
- Kihúzod a gyufát! - figyelmeztetett nevetve.
Direkt böktem meg megint. A csikizést megígérte, hogy nem fogja erőltetni, ezért úgy gondoltam, hogy nem fog semmit sem tenni.
Egy rafinált szemöldök felhúzással és egy félmosollyal reagálta le. Én is felvontam szemöldökömet. Nem tudtam, mi következik most. Még közelebb lépett hozzám. Csak néhány centiméter választott el minket egymástól. Felemelte egyik karját. A fülem mögé simította hajamat. Felnéztem rá. Szemei sötétek voltak, akárcsak az ég éjszaka. Mutatóujját az államhoz érintette. Ő is lenézett rám. Sóhajtott egyet, majd lehajtotta fejét és hátrébb lépett. Elfordult tőlem.
- Cal - szóltam halkan bizonytalanul.
Megrázta fejét, aztán kiment a szobából. Értetlenül bámultam magam elé. Fogalmam sincs, mi volt ez és mi történt Callel.
A ruhásszekrényemhez léptem. Kiszedtem belőle a mai szettemet. Az eredmény a következőre sikerült: fekete csőnaci, bézs színű a vállán szegecses póló, fekete dzseki és fekete Vans cipő.
Kiraktam egymás mellé az ágyra a ruhadarabokat. Cal ekkor ért vissza.
- Oh, már készülődsz? - nézett le rám. Bólintottam egyet.
- Akkor én is - jött beljebb. - Nyugi, nem leskelődök - mosolygott.
- Most ezt higgyem is el? - vontam fel a szemöldökömet.
Hozzám lépkedett.
- Megígérem - nyomott egy puszit a homlokomra. - És bocs az előbbiért.
Zavartan pislogtam magam elé. Fura volt, hogy így felelevenítette a pár perccel ezelőtt történteket, hisz magam sem tudom, hogy mégis mi volt az az egész.
Átsétált az ágy másik felére, ahol az ő ruhái hevertek. Mindketten felkapkodtuk magunkra öltözékeinket. Én meg még felvittem az arcomra egy kis sminket, aztán kontyba tettem a hajamat.
Calum a tükörben méregette magát. Hozzá léptem. Természetesen észrevett. Megfogta kezemet, majd maga elé irányított. Körülfonta hosszú karjaival a hasamat. Elmosolyodtam. Ahogy néztem, ő is.
- Stalum - mondta halkan.
Kuncogtam egyet, mire a kiwi előkapta a telefonját.
- Pózolj! - figyelmeztetett játékosan.
Vigyorogva néztem a tükörképünket. Cal hozta a formáját, így csücsörített, ami igazán aranyos volt. Elkészült a kép.
- Átküldöd? - fordultam felé.
- Persze - nyújtotta kezét, hogy adjam át neki a telómat.
Odaadtam neki, ő pedig működni kezdett rajta. Alig egy perc múlva vissza is kaptam készülékemet.
- Akkor induljunk - mosolygott le rám, majd megfogta a kezem és az ajtóhoz vezetett.
Lesiettünk a lépcsőkön, majd az előszobába mentünk. Ott Cal fejére nyomta a sültössapiját.
- Nem gondolod, hogy a hullámvasúton azt lefogja fújni a szél? - vontam fel a szemöldököm őt bámulva.
A kiwi megvonta a vállát, majd így szólt:
- Majd vigyázunk rá.
- Már indultok is? - lépett hozzánk anyukám.
- Igen - bólintottam.
- Itt van egy kis pénz a belépőkre és esetleg vattacukorra - nyomta a kezembe az előbb említett 'kis pénzt'.
- Köszi - mosolyogtam rá kedvesen.
Ezután megfordultam és az ajtóhoz mentem. Kiléptem rajta, utánam Calum is.
- Messze lesz gyalog? - kérdezte kicsit szenvedve. Ezekszerint a drága kiwi srác épp lustább napjait éli.
- Nem hiszem - néztem fel rá.
- És tudod egyáltalán, merre van? - húzta fel szemöldökét.
- Miért ne tudnám?
Válaszul megvonta a vállát. Ekkor megcsörrent a telója. Felvette.
- Mondjad, Ash - "köszöntötte" barátját. - Még nem ... Naná ... Vidámparkba megyünk ... Okés, cső - s azzal letette. - Lehet, majd a srácok is eljönnek a vidámparkba - fordult felém.
- Rendben - mosolyogtam fel rá.