19. fejezet: Pinky

Hey. :D
Megérkezett az új rész, amit remélem vártatok már. Nagyon köszönöm a komikat és hogy egyre többen iratkoztok fel a blogra, illetve csatlakoztok a FB-csoport (ennek a linkjét lejjebb megtaláljátok)! Most is számítok egy-két ilyen "jelenségre"! ;)
Jó olvasást! :)
P.s.: Kezdtem egy új blogot, amelynek Luke a főszereplője. Lessetek be oda is! ;)
Új blog: Fire
FB-csoport: We need to be together
----------------------------------------------------
Amíg magányosan üldögéltem a padon, felléptem twitterre. Szokásosan szinte mindenki fent lógott. Már találtam is rólam és Calről egy-két posztot. Le volt fotózva a sapis eset és még az előbbi homlokpuszi is. Meglepően gyorsak a rajongók. Az egyik a bandával foglalkozó oldal még azt is kiírta, hogy per pillanat melyikünk mit csinál. Így szól a posztja: 'A srácok Stellával vannak a vidámparkban. A lány egy padon ül, a fiúk meg épp néhány rajongóval beszélnek.'.
Mosolyogva olvasgattam a különböző kiírásokat. Kb. tíz perce ülhettem ott, amikor a srácok is csatlakoztak hozzám. Mikey foglalt helyet mellettem, majd utána sorakoztak a többiek.
- Kockulsz? - karolta át a vállam Michael.
- Mi mást csinálhattam volna mindidáig? - néztem fel a készülékemből a mellettem ülő srácra.
- Ott maradhattál volna velünk - mosolygott.
- Nem szeretnék útban lenni olyankor - vontam vállat.
- Miért lennél útban? - érdeklődött.
- Hidd el, hogy a rajongóknak útban lennék - adtam meg neki a választ.
- Ezt most nem értem - rázta meg a fejét.
- Mindegy - mosolyogtam rá.
- Hát, jó - vont vállat most ő.
Kiléptem twitterről, így a hátterem jelent meg. Gyorsan lekódoltam, mielőtt Mikey meglátja, de elkéstem.
- Mutasd csak a háttered - nyúlt a telómért.
- Nem érdekes - csúsztattam bele gyorsan a zsebembe.
- Dehogynem - szuggerálta zöldes szemeivel a kis tarisznyát a nadrágomon.
Odakapott nagy kezével, hogy megszerezze. Apró kezeimmel próbáltam elszakítani a zsebemtől nagy mancsát.
- Mikey! - sikítottam. - Hagyj már! - kiáltottam rá.
- Michael! - szólt szigorúan a kiwi is.
- Elengedlek, ha megnézhetem - kezdett el üzletelni.
- Miért érdekel annyira? - szenvedtem tovább a kezével.
- Mert nem vagyok biztos benne, hogy jól láttam, ami láttam és szeretnék megbizonyosodni róla - magyarázta, mire sikerült megszereznie a készülékemet.
- Ajh! - hallattam egy csalódott hangot.
- De cukik! - bámulta a feloldatlan képernyőn látszódó képet. - Nézd már, milyen aranyosak! - nyomta Luke elé a telefonomat, amit folyton megnyomkodott, akárhányszor elsötétült a kijelzője. Féltem, hogy még a végén tönkreteszi.
- Jó kép - mosolygott kissé keserűen a szőkés srác.
Utána Ash-hez került a telefon.
- Helyesek vagytok - mosolygott, majd visszaadta a készülékem, így végre biztonságba került nálam.
- Amúgy nem úgy volt, hogy felültök ti is a hullámvasútra? - kérdeztem tőlük.
- Már mindegy - vontak vállat.
- Igazából itt már tegnap meg volt minden, csak gondoltuk, megnézünk titeket - magyarázta Ash.
- Értem - biccentettem, aztán a kiwihez fordultam. - Cal, te szeretnél még kipróbálni itt valamit?
Csak megrázta a fejét. Ekkor eszembe jutott, hogy szerintem Cal nagyon is tartozik nekem egy-két dologgal. Felpattantam a padról, aztán hozzá léptem. Megfogtam nagy kezét, majd húzni kezdtem.
- Hé, Stella. Mi az? - lépkedett mellettem.
- Majd meglátod - mondtam sejtelmesen.
Lekanyarodtunk egy kisebb ösvényre, ami úticélomhoz vezetett.
- Tadá - futottam a céllövölde elé, majd bemutattam Calnak a sátrat.
Elnevette magát, aztán odajött hozzám.
- Ezzel tartozol azért, hogy felültem veled a vasútra - néztem fel a szemeibe, amik sarkában összefutottak nevetőráncocskái.
- Mit lőjek? - vezetett közelebb a sátorhoz.
Körülnéztem, aztán kiszúrtam magamnak a nagy rózsaszín plüssmackót.
- Azt a nagy macit - mutattam rá.
- Okés, megpróbálom - mosolygott le rám Calum.
Előkapta a pénztárcáját, majd kifizette az első próbálkozását a céllövöldés emberkének.
Hat konzervdoboz volt piramis alakban felrakva. Az első dobásnál ledobott kettőt a tetejéről; a másodiknál még kettőt; viszont a harmadiknál csak egyet tudott.
- Hát, ez nem sikerült - nézett le rám.
- Akkor még próbálgasd! - mondtam parancsolóan.
Kifizette az újabb kört, aztán bepózolt a dobáshoz. Ekkor megcsörrent a telója.
- Felveszed? - pillantott rám.
- Persze. Hol van? - érdeklődtem, hogy merre találom a telóját.
- A nadrágom zsebében - adta meg a választ.
Odanyúltam érte, aztán gyorsan kikaptam a készüléket a szűk helyről. A telefon képernyőjére Mikey neve volt kiírva.
- Szia - szóltam bele kedvesen.
- Hello - köszöntött ő is. - Calum? - érdeklődött barátja után.
- Most épp nem ér rá. Komoly munkában van - feleltem viccesen.
- Oh.
- Ne gondolj semmi olyanra! - figyelmeztettem.
- Már késő - röhögte el magát.
Calumre pillantottam, aki épp akkor vette át a macimat a céllövöldés emberkétől. Elsikítottam magam örömömben, majd már a kiwi mellett is termettem.
- Köszönöm - ugrottam a srác nyakába.
Calum körülfonta hosszú karjaival a derekamat (a macimat nem tudom, hová tette).
- Köszi! Ügyes vagy! - hálálkodtam neki és dicsértem is meg egyben.
Lábaim újra a földhöz értek, így elengedtük egymást. Ekkor jutott eszembe, hogy Mikey-val még mindig tartott a telefonhívás. A kiwi kézébe nyomtam az iPhone-ját.
- Michael, mit szeretnél? - köszöntötte barátját. - Már megyünk... Oké - beszélt a készülékbe, aztán kinyomta. Én ezalatt levettem a céllövöldés sátor pultjáról a macimat. Nem valami kis darab. Jó, hogy átértem két karommal. Calum lenézett rám.
- Nagyobb, mint te - nevetett ki.
- Ha-ha - imitáltam nevetést, aztán büszkén kikerültem őt.
A kiwi röhögve jött utánam.
- Hagyd abba! - fordultam meg picit dühösen.
- Bocsi, csak - kuncogott tovább ellépkedve mellettem, miközben én megálltam.
Fejbe csaptam őt figyelmeztetésképp. Bevált.
- Hé! - fogta a fejét.
Mivel ő megállt, én meg újra útnak indultam, így ismét előre kerültem.
- Ja, hogy ez te vagy Stella - szólt Mikey, amikor hozzájuk értem. Utánam Cal is.
- Nem rosszból, de nagyobb a maci nálad - állapította meg Ash is.
- Jól van. Elég volt! Ne gyere már ezzel te is! - ültettem a medvét a padra. - Segítsetek választani neki egy nevet! - néztem végig rajtuk.
- A Maci találó lenne - szólt Mikey.
- Milyen különleges név - vigyorogtam.
- Calumtől kaptad, nem? - nézett a szemembe Luke.
Bólintottam egyet.
- Akkor legyen valami vele kapcsolatos a neve - tanácsolta.
- Hm... Legyen Pink Kiwi - fordultam Calumhöz.
A fiúk hangos nevetésben törtek ki, Cal pedig megrázta a fejét.
- Legyen csak Pinky - nézett mélyen barna szemeimbe.
- Pinky - ismételtem el utána. - Okés, ez jó lesz - mosolyogtam rá, ő meg viszonozta.
- Menjünk valamerre, mert már teljesen elzsibbadt a hátsóm - állt fel a padról Michael.
- Menjünk - kaptam fel a macimat.