21. fejezet: Tökéletesnél is tökéletesebb

Hey. :D
Végre meghoztam az új részt, aminek remélem örültök és ha tetszett komiztok, vagy feliratkoztok, illetve csatlakoztok a FB-csoporthoz, aminek linkjét lejjebb megtaláljátok!
Örülnék annak is, ha benéznétek a Luke-os blogomra, aminek még kicsit az elején járok, de azért remélem elnyeri a tetszéseteket!
Ennyit szerettem volna, most pedig jöjjön a bejegyzés érdekesebb része. ;)
Jó olvasást! :*

FB-csoport:        We need to be together

Luke-os blog:         Fire
------------------------------------------------------------------------

*Calum szemszöge*
Stella nemsokkal a hotelba érkezésünk után álomba szenderült. Mivel nem akartam őt felébreszteni, majd még hazacincálni, ezért felhívtam Nataliet.
- Jó estét, Natalie! - köszöntöttem, amikor felvette a telefont.
- Calum. Történt valami? - rémült meg.
- Nem semmi komoly, csak Stella itt van velünk a szállodában, viszont elaludt, mert elfáradt a vidámparkban és szeretném megkérdezni, hogy nem maradhatna-e akkor már itt? - magyaráztam.
- Hát, nem is tudom. 4 fiúval. Féltem őt! - gondolkodott.
- Nem lesz semmi gond - bizonygattam, hisz nem tennénk vagy tennék semmit sem, amire esetleg gondolhatott.
- Hát - kezdett bele mondanivalójába, majd csak pár perc múlva szólalt meg újra. - Ne, jó, de holnap hazakíséred! És aztán óvatosan! Bízom benned, Calum! - egyezett bele végül.
- Köszönöm. Viszhall és jó éjt! - nyomtam ki a telefont.
Visszamentem a srácokhoz, akik szintén kidőltek és már aludták az igazak álmát. Felráztam Stellát, hiszen dzsekiben és cipőben nem aludhat.
Lassan nyitotta ki mogyoróbarna szemeit.
- Ajj, hagyjál! - dünnyögte.
- Hé, gyere! Csak öltözz át! - ültettem fel.
Átvezettem a mosdóba. Ott leültettem a kád szélére, majd visszasiettem a hálóba, ahol elő kaptam a bőröndömből egy pólót.
A fürdőszobába lépve Stel csukott szemmel egy dalt dúdolgatott. Elmosolyodtam rajta. Nagyon aranyos volt. Félálomban lehetett. Na, mindegy attól még áttudom őt öltöztetni én magam is.
- Stella - böktem meg egy aprónyit, hogy legalább kinyissa szemeit. Felhúztam őt, így előttem állt. Leszedtem róla a dzsekijét.
- Emeld fel a karjaidat! - utasítottam.
Szerencsémre hallgatott rám. Lassan lehúztam róla bézs színű pólóját, aztán kigomboltam a nadrágját, ami lecsusszant formás lábairól. Nem mondom, hogy nem gyönyörködtem a látványban, hiszen Stellát még a tökéletesnél is tökéletesebb alakkal áldotta meg a sors.
Azt sem tudtam megállni, hogy ne érintsem meg őt, így végigsimítottam az oldalán.
- Ez csikiz - kuncogott lehunyt szemekkel, s azzal visszahozott a jelenbe és meggátolta, hogy elveszítsem a fejem. Gyorsan ráadtam a pólómat, ami formás combjai közepéig ért. Úristen, megőrjít ez a lány!
Visszaültettem a kád szélére, hogy lábbelijét és nadrágját is levehessem róla. Miután sikeresen kész lettem ezzel, visszavezettem a hálóba. A mackót a kanapéra ültettem, majd befektettem Stellát az ágyba.
Összehajtogattam az enyéimhez képest apró ruháit, majd a rózsaszín szőrmók mellé tettem. A bőröndömből elővettem magamnak egy alsónadrágot és egy rövid ujjú pólót. Ezután besétáltam a fürdőszobába, hogy felfrissítsem magam egy kellemes zuhannyal. Ezt végrehajtottam, aztán miután felöltöztem, visszamentem a hálóba.
Továbbra is aludtak mind a négyen. Befeküdtem Stella mellé, majd közel húzódtam hozzá és átkaroltam a hasát. Megnyugtató volt, hogy magam mellett tudhattam őt.