20. fejezet: Ki lesz a következő?

Hali. :)
Megérkezett az új rész, amit nagyon remélek, hogy vártatok már és amit méginkább remélek, hogy tetszeni fog nektek. Nyilvánítsátok ki véleményeteket egy komment keretében és esetleg ha tetszik a történet, akkor iratkozzatok fel, illetve lépjetek be a FB-csoportba.
Jó olvasást! :)
FB-csoport: We need to be together
-------------------------------------------------------------------------------
Elindultunk a kijárat felé, viszont útközben megpillantottunk egy fotófülkét. Megiramoztuk, majd egyszerre öten, vagyis hatan ültünk be, hiszen Pinky kitesz egy embert. Én a padon foglaltam helyet. Jobb felemen Luke, a balon Calum ült. Luke előtt Mikey, a kiwi előtt pedig Ash térdelt. Köztük a nagy maci foglalt helyet. Csináltunk egy normális, mindenki mosolyog képet. Ezután elszabadult a pokol. Aki nem tudja, hogy mennyire őrültek vagyunk, az csak gondolja.
Sorban kiléptünk a szűk helységből. A gép kiadta a fotókat. Végignéztük azokat. Mindegyiken volt valami, ami viccesnek számít.
Elhatároztuk, hogy elmegyünk hozzájuk a szállodába. Kicsit hosszú útnak néztünk előbe, de ezzel mit sem törődve elindultunk. Félúton már nem bírtam cipelni a mackómat. Cal átvette tőlem, de nem sokáig vitte, mert találkoztunk néhány rajongóval, így Pinky visszakerült hozzám. Természetesen feltűnt a lányoknak a nagy rózsaszín plüss.
- Nagyon cuki ez a maci - szólt kedvesen egy kb. velem egyforma magasságú lány, majd a barátnőjével együtt hozzám léptek.
- Köszi - mosolyogtam.
- Honnan van? - kérdezte a magasabbik lány.
- Cal lőtte nekem - mondtam büszkén.
Hümmögött egyet, aztán így szólt:
- Készíthetünk rólatok egy képet? - kérdezte, majd meg sem várva a válaszom oda hívta Calumöt.
A kiwi beállt mögém, aztán körülfonta a hasamat hosszú karjaival. Tisztában volt vele, hogy fel fog kerülni a világhálóra, mégis megtette. Elvigyorodtam a kép kedvéért, bármennyire is frusztráló volt ez a két lány.
Pár perc múlva bővült a tömeg legalább tíz lánnyal, így teljesen kívülre szorultam. Bár a fiúk jól szórakoztak a rajongóikkal.
A villanykarónak döntöttem a hátam, miközben Pinkyt magamhoz szorítottam. Épp a mackó fejét bámultam, amikor egy alak lépett elém.
- Mi van köztetek Calummel? - szólalt meg az idegesítő magas lány, akivel nemrég volt szerencsém beszélni.
- Most épp jó néhány lépésnyi hely - vontam fel a szemöldököm flegmán nézve fel a lány szemébe. Nem hagyhattam, hogy gyengének nézzen.
- A kérdésemre válaszolj! - emeltem fel egy kicsit a hangját.
- Válaszoltam - vontam vállat.
- Mondták már, hogy mennyire ostoba vagy? - keményített be.
- Mondták már, hogy nagyon idegesítő vagy? - vágtam vissza.
- Mondták már, hogy csak egy ribanc vagy? - kezdett el sértegetni.
- Tessék? - döbbentem le.
- Jól hallottad. Csak egy ribanc vagy. Először Luke, aztán Calum ... Ki lesz a következő? - folytatta a mocskolásomat.
- Így gondolod? - gurultam be.
A lány csak bólintott egyet.
- Igen? - vontam fel a szemöldökém.
Mérgemben levágtam szegény Pinkyt a földre. A lányhoz léptem. Nagyon kevés hely volt köztünk. A képembe suttogta, hogy 'ribanc'. Na, ekkor nem kellett több. Nekiugrottam a csajnak, így a földre zuhantunk. Ő felsikított, én meg a hajába kaptam és tépni kezdtem. Fordultunk egyet, ezáltal ő volt fölényben. Elkapta kezeimet. Összefogta azokat az egyik kezével, a másikkal nekem támadt. Fordítottam helyzetünkön, amikor sikerült kiszabadítanom apró kézfejeimet. Nem akartam tovább verekedni, ezért felálltam, majd a kezemet nyújtottam a lánynak, hogy segítsek neki felállni, de ő ahelyett, hogy elfogadta volna, kigánycsolt, így a földre zuhantam. A lány feltápászkodott. Mellém lépett. Belémrúgott, aztán lehajolt hozzám. Bal kezével összenyomta az arcomat, s ezáltal picit felemelte a fejemet a földről.
- Látod, te vesztettél! - nézett haragosan és egyben büszkén a szemeimbe.
Visszalökte a fejemet, ahogy elengedte az arcomat. Elég nagyot koppant a koponyám a beton útnak lökődve.
- Az lehet, de Calum az enyém! - vágtam vissza neki.
Megfordult. Lenézett rám.
- Ne akard, hogy visszamenjek! - fenyegetőzött.
- Na, gyere! - álltam fel.
Közelített hozzám, mire én ugrottam, de nem értem el a lányt, ugyanis valami, vagyis valaki megakadályozott benne. Calum volt az. Elkapott hátulról úgy, hogy körülfonta a hasamat karjaival és teljes erővel szorított magához.
- Stella, nyugi! - próbált nyugtatgatni.
Arcát a nyakamba nyomta. Sikerült hatnia rám. Lehajtottam a fejem és apró kezeimet az övéire tettem. Kifújtam a levegőt. A kiwi lassan elengedett, ahogy a lányok is távolodtak tőlünk. A villanykarónál fekvő Pinkyhez lépkedtem, majd felvettem a földről.
- Na, menjünk! - indultam előre, mintha semmi sem történt volna.
Összeszorítottam a szemeimet. Fájtak a lány szavai és egyben a fejem, illetve az oldalam is, ahova kaptam egy kedves rúgást. Patakokban folytak könnyeim, miközben csak csendben lépkedtem az úton mögöttem a négy sráccal.
Muszáj volt megállnom a fejembe hasító fájdalom miatt. Pinkyt is elejtettem. Két kezemet a térdeimre tettem, így meggörnyedtem. Szaporán szedtem a levegőt.
- Stella! Minden okés? - guggolt mellém Cal. A többiek körbeálltak minket.
- Persze. Mindjárt-mehetünk-tovább - feleltem nyögve, minden szó után nagy levegőt véve.
Kiegyenesedtem, majd kifújtam a levegőt jó mélyről. Az oldalamhoz nyúltam és sántikálva folytattam utamat. Pinkyről Mikey gondoskodott.
Szerencsére nemsokára megérkeztünk a hotelbe, ahol minden levágtuk magunkat a két kétszemélyes ágy egyikére.
- Biztos, hogy minden rendben veled? - tette le mellém a macimat Mikey.
Csak bólintottam egyet, majd Pinkyt párnának használva elnyúltam az ágyon. Természetesen mellettem Calum, a másik ágyon pedig a három srác foglalt helyet.